Skip to main content

Arculcsapatás jogállamban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hanák Katalin szociológusnak vasárnap reggel 9 órakor a lakása ajtajában egy ismeretlen fiatalember egyetlen szó nélkül, szíjjal belevágott az arcába, majd a háttérben álldogáló társával együtt elfutott. A támadás híre igen gyorsan szétfutott, megírta a hétfői sajtó, és nyilatkozott a kerületi rendőrkapitány a rádió Déli Krónikájának.

Könnyű testi sértés, ismeretlen tettes. Magánvádas ügy a Btk. szerint, a szíj szerencsére 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott, nem elég súlyosat ahhoz, hogy a hatóság hivatalból járjon el, vagyis a köz nevében emeljen vádat, így szól a jogszabály, s mi jogállamban élünk.

Hanák Péter történészprofesszor – a sértett férje – a szombati Népszabadságban Csoóri Sándor nevezetes Hitel-beli írásával polemizáló cikket jelentetett meg, vitatja benne a költőnek a zsidóság politikai szerepét illető állításait. Szombat reggeltől jöttek a fenyegető, gyalázó telefonhívások. Kilátásba helyezték többek között azt is, hogy autó gázolja el a Hanák unokákat. Hanák professzor külföldön volt éppen – ezt a felesége gyanútlanul közölte is néhány ismeretlen telefonálóval, s aztán vasárnap reggel csöngetett a tettes.

Ki csinálhatta? A válasz azonnal kész: „a csőcselék.” Egy csőcseléktag. S persze kész vannak a kommentárok is: a kormány által soha le nem intett jobboldal, a kormánypártok soraiból bátorított antiszemitizmus.

Lehet. De azért merengjünk el egy kicsit. Így viselkedik „a csőcselék?”. A Népszabadság hétvégi mellékletében keresi meg ellenfelét? Nem. A csőcselék betöri a zsidó fűszeres kirakatát, összefirkálja a zsidó temető sírköveit esetleg, meglátja gyűlölete tárgyát az utcán, és beleköt, mert elönti az indulat. Nem. Ez a szíj sokkal gondosabban, előkészítve célzott. Oda, a zsidó, liberális közvélemény-formálók kellős közepébe. Hanák Kati arca stratégiai célpont. Ez intellektuálisan előkészített, hűvösen kitervelt ütés volt. Szimbolikus ütés.

Ki csinálhatta? Kinek az érdeke? Kétségtelenül érdekük azoknak, akiknek a szemében Csoóri Sándor valamiféle szent sámán – sérthetetlen. De érdekük azoknak is, akik azt akarják, hogy rettegjen minden zsidó és minden liberális, rettegjen mindenki, aki nem a Nemzeti Többség. S végezetül érdekük azoknak, akiknek az a jó, ha mindenki retteg valamitől, ha félelem szövi keresztül-kasul az embereket, mert a félelem a habarcs, amiből saját diadalukat építik. Ismerjük őket, a Hivatásos Rendcsinálókat. Réges-régen, még kilenc hónappal ezelőtt, a nevezetes III-as ügyosztály volt a jól megépített otthonuk. Réges-régen, amikor még a boldogtalan Antoniewitz Roland gyártotta nyilas röplapjait. A rendőrség akkor is magánvádas feljelentésre várt. S mielőtt leleplezte a tettest, még két napig szervezte a színjátékot az akkori parlamentben a nyilasveszedelemről. Élén Horváth belügyminiszterrel. Az előzővel. Aztán az életéért harcoló III-as ügyosztály ezzel a provokációval igyekezett bizonyítani nélkülözhetetlenségét. Csak az a baj, hogy Antoniewicz urat mi Langmár Ferivel (ti. a mi telefonszámaink szerepeltek a „nyilas röplapon”) kb. két óra leforgása alatt lelepleztük Rendőrség nélkül.

Ez az ütés nem Hanákék magánsérelme. Mindannyiunk emberi méltóságáé és biztonságáé. Aminek őrzésére a jogállamot az emberiség feltalálta. „Emberiség elleni bűntett”, ha picike is. Van rá paragrafus a Btk.-ban, közelebbről a „Nemzeti, vallási, etnikai csoport vagy faj tagja elleni bűncselekmény” címszó alatt. Jó lenne, ha jogalkalmazóink ezt a fejezetet is fel-felütnék. Persze egy ilyen ismeretlen tettest nem könnyű megtalálni, s a közvádas eljárás esetleg rontja a felderítési arányt. Hát próbálják csak megtalálni!














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon