Skip to main content

Hátsó oldal

avagy az önkormányzati iroda csődje


Április 7-én, 17 h-kor csoportosulás támadt az Astoria aluljáró közepén. Még egy illegális könyvárusító-asztalt is fölállítottak, s ott területfoglalási engedély nélküli könyvforgalmat bonyolítottak le.

A Katalizátor Iroda nevű, könyvkiadó és könyvterjesztő kft. volt a tettes szervező. Ügyvezetők: Moldován László, Modor Ádám és Rózsa Gábor. Szabad és független kiadók és terjesztők, és ez a baj velük. A szamizdatozással kezdték, akár a nagynevű kollega, akiből időközben főpolgármester lett.



A strandon, különösen kora délelőtt csak német szót hallani. A német nők korra (majd hozzátettem: vallásra és nemre) való tekintet nélkül oben ohne napoznak, promenádoznak. A kölcsönző ablakán az errefelé honos Balatondeutsch nyelven: Sturm Signal.

Kein Boot ausgeben. Azaz magyarul: Vihar jelzés. Semmi csónak kiadni. Ahogy a reggeli felhők eltünedeznek, mind több a hazai fürdőző. Délre zsúfolt a strand.

A kabinosnéni mégis panaszkodik. Kevés a vendég – mondja. A csehek – próbálkozom.





Az év elején élénk visszhangot váltott ki, hogy miközben időszűke miatt rendkívüli fontosságú törvényjavaslatok parkoltak várólistán, a kormány benyújtott egy igen vaskos, és érezhetően nagy beleéléssel kimunkált törvényjavaslatot az új állami kitüntetésekről és az adományozás rendjéről.


Az MDF-képviselők titkos „lelete”

1990 decemberében készítették a vizsgálatot, amelynek – garantáltan titkos – eredményeit a stílszerűen dodonai „Empirikus felmérés anyagának ismertetése az MDF-frakció arculatához” című kéziratban lehet olvasni. Ez a vizsgálat azonban semmivel sem marad el az antik elődök példáitól.

A képviselők például kérdőívet töltöttek ki, amelyben bizonyos jelzőket kellett minősíteniük, hogy azok mennyire illenek önmagukra, valamint az átlagos és az „ideális” MDF-képviselőre.





Nemzetünk erkölcsei felett őrködő honatyák, éles tekintetű ügyész urak! Hozzátok szólok, kik honszeretettől eltelt, ámbár határozott hangú tiltakozásotokkal elértétek, hogy egyes gyanútlan jámborak szemében ártatlannak tetsző ábrázolmány a törvény szigorával ítéltessék meg, s mindenki előtt világossá váljék kárhozatos mivolta. Igaz, az Új Hölgyfutár példányai immár minden utcai árus asztalán ott díszelegnek, de sebaj, ezzel kétszeres lelkiismeret-furdalás gyötri majd vásárlóit, akik ezentúl nem csupán rothadt, de egyúttal tiltott gyümölccsel töltekeznek.


Kitüntetési törvény készül. Mindez rendjén van, a korábbi, parlament elé végül is nem került változat helyett itt van az új, 2757-es sorszámon. A törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy milyen korábbi kitüntetések viselése tiltott, melyeké nem.


Körlevelet intézett nemrég a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal a kórházakhoz, azt tudakolván, óhajtanák-e megváltoztatni a nevüket. Az itt olvasható lista a közvélemény-kutatásból született előterjesztésből származik. Ebben az Egészségügyi és Sportbizottság nevében dr. Szolnoki Andrea (SZDSZ) elnök ajánlja a Fővárosi Közgyűlésnek a változtatások jóváhagyását. A dokumentum szerint „Az intézményi dolgozók véleményének kikérése, illetve a helyi önkormányzatok képviselőivel történt egyeztetés után ez ideig a következő kórházakban született döntés a névváltoztatással kapcsolatban:…”.


Szeles és virrasztó barátom okkal hívta már fel e hasábokon az olvasó figyelmét az időjárás és a tömegkommunikáció közti sajátos ok-okozati összefüggésre: azért esik (fúj stb.), mert bemondták.

Ez így van. („Így igaz” – ahogy a tömegkommunikációban, mélyen az ember szemébe nézve mintegy, mondani szokták.) Habár az is lehet, hogy az összefüggés még ennél is szorosabb.

Hogy a két tény egy tőről fakad.

Gyakran hallani: „Azt mondta, esni fog.”

Ki mondta? Mi fog?

Tévedés, hogy a rádió (tévé), illetve az eső. Hogy két alanya van a mondatnak.











Mégsem lehet olyan nagy baj velem,
ha ilyet tudtam álmodni”
(Spiró György)

A minap egy pesti Liberális Klub rendezvényére látogattam el. Mint megtudtam, ez volt ott a hatszáztizenkettedik összejövetel a kerületi SZDSZ-szervezet helyiségében.





Ó, Expo! Te hídverés a jövőbe, Te!
Könyörgünk, hallgass meg minket!
Ó, Expo! Te névjegykártya, nemzetközi, Te!
Könyörgünk, hallgass meg minket!
Ó, Expo! Te ösztönzője s városfejlődésnek, Te!
Könyörgünk, hallgass meg minket!
Ó, Expo! Te gyújtózsinór, városépítészeti, Te!
Könyörgünk, hallgass meg minket!
Ó, Expo! Te fesztiválja az alkotó hozzáállásnak, Te!
Könyörgünk, hallgass meg minket!
Ó, Expo! Te szűrője a jövőnek, Te!
Könyörgünk, hallgass meg minket!
Ö, Expo!












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon