Skip to main content

Hátsó oldal


A múlt nyári, Habsburg Ottó kezdeményezte vasfüggönyszaggatás meg a most május 10-én meghirdetett romániai irredenta – de csak jelképes – Besszarábia-visszafoglalás keveredhetett azoknak az agyában, akik a mostani június 3-i trianoni emléknapot hasonló határátjárogatással akarták emlékezetessé tenni. Szó se róla, az ötlet – Bukarestből nézve – nem volt rossz.


Antall József miniszterelnök és kormányának több tagja számos alkalommal kifejtette, hogy az államigazgatásban nincs helye semmiféle bélistázásnak, sőt a jó szakemberekre nagyobb szükség van, mint valaha.


A bevezetendő hittan helyett erkölcstant vagy vallástörténetet tanulhatnának azok a gyerekek, akiket szüleik nem íratnak be hitoktatásra. Legalábbis erről beszélt 1990. május 25-én a Naptévé adásában a kultuszminiszter, kifejezésre juttatva egyúttal abbéli meggyőződését is, hogy bizonyára a nem hívő szülők is szeretnék, ha gyermeküket valamiféle „kiképzésben” (sic!) részesítenék az emberi lét végső vagy nagy kérdéseiről.


Higgyék el: a kormány ádáz ellenségei ülnek az Országgyűlés kulturális bizottságában, a televízió szerkesztősége jót akar. Ellenkező esetben a tévé az esküjüket mormoló minisztereket mutatta volna, és nem a kontinens két legjobb klubcsapatát, ahogy ezeknek olasz, portugál, holland, svéd és brazil csillagai egymással küzdenek a Práter gyepén.

A kulturális bizottság felhívta a műsorszerkesztőség figyelmét arra, hogy az „Országgyűlés eseményeinek hű közvetítésére nagyobb gondot fordítson”.



Az egyre súlyosbodó kormányzati és gazdasági nehézségekkel küzdő szovjet vezetés legfőbb dilemmája, miként térhetne át országuk a tervutasításos gazdaságról a piacgazdaságra. Ismeretes, hogy ez a fajta útkeresés példa nélkül álló a történelemben; Gorbacsov tanácsadói ezért különös figyelmet szentelnek a lengyel, illetve a magyar váltás tanulmányozásának.

A probléma megoldásának lehetőségeit március végén új alternatívával gazdagította bizonyos Jurij Koroljov a Moszkovszkije Novosztyi hasábjain.


avagy rövid küzdelmünk a kísér(t)ővel


Aki már járt a moszkvai Seremetyjevo repülőtéren, bizonyára ismeri azt a leginkább „pepsi feeling”-nek nevezhető érzést, mely a legnagyobb ország legnagyobb repülőterének legkülönlegesebb duty free shopja előtt elsétáló utast a hatalmába keríti. Nyugat a javából, súgja egy belső hang: pompa, csillogás, a hosszú folyosón elszórtan magukra hagyott személyi számítógépek (a fejlődés mérföldkövei, mintegy).

Az útleveles fiúval hosszasan fixírozzuk egymást. Nehezen hiszi, hogy abból a borzas huligánból az útlevélképen, magamfajta konszolidált, zakós úriember sikerülhet.



Az év elején országszerte, fővárosszerte lakossági fórumokat rendeztek a rendőrkapitányságok, ismerkedni, barátkozni szándékozván a jónéppel, különös tekintettel a várható politikai változásokra. Február 7-én a XII. Kerületi Tanács épületében is fórum volt, méghozzá a budapesti rendőrfőkapitány, dr. Barna vezérőrnagy részvételével.

A találkozón Kovács György állampolgár is jelen volt, és gyanútlanul komolyan véve a biztatást, miszerint a hallgatóság bátran nyilvánítson véleményt a rendőrség munkájával kapcsolatban, elmondta a magáét.



Erdőnk néhány nagyvada aggasztó jelenségre lett figyelmes. Ezért az alábbi nyilatkozatot juttatták el lapunkhoz:

„Mióta a világ világ, az Erdőben a farkasok megették a nyulakat. Leszögezzük, hogy sohasem bátorítottuk az agresszió eme formáját, sőt egyikünk az elfogyasztott nyulakat mindmáig nem ismerte el a farkasok részeként, és de jure élő nyulaknak tekintette őket.



Balogh György kisgazda képviselő az új Országgyűlés honvédelmi bizottságának alakuló ülésén elnöki megnyitójában kijelentette: a honvédelmi bizottságnak az ifjúság nevelésével is foglalkoznia kell. Újra létre kell hozni valami olyasmit – mondta –, mint annak idején a leventeintézmény volt. A bizottság nyomban létrehozott négy albizottságot, köztük az „ifjúsági és polgári védelmi albizottságot”.


Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (MDF-szórólap szövege) megtartotta eljegyzését egy tősgyökeres népi származású, színmagyar, demokrata, nemzeti érzelmekkel gazdagon megáldott, keresztény hitvallású, nyugodt, erős legény… illetve párt, és egy szép, de csalfa leány: a hatalom.

Azóta immár a házasság szent kötelékét is magukra véve, megmosolyogni való szűz ártatlansággal próbálgatják a mézeshetek édes örömeit.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon