bauer

Nyomtatóbarát változat

Balogh György kisgazda képviselő az új Országgyűlés honvédelmi bizottságának alakuló ülésén elnöki megnyitójában kijelentette: a honvédelmi bizottságnak az ifjúság nevelésével is foglalkoznia kell. Újra létre kell hozni valami olyasmit – mondta –, mint annak idején a leventeintézmény volt. A bizottság nyomban létrehozott négy albizottságot, köztük az „ifjúsági és polgári védelmi albizottságot”. Úgy tűnik tehát, hogy a bizottság magáévá tette az elnök felfogását.

Vagy új reformkor, vagy új Horthy-korszak – így fogalmazta meg Tamás Gáspár Miklós a választások tétjét a kampány idején. Cikkét akkor sokan felháborodva visszautasították, de amióta lezajlottak a választások, s összeült az új parlament, egyre több az apró jele annak, hogy intése nem volt alaptalan.

Mert hiszen mi is volt a leventeintézmény? Az ifjúság átfogó nacionalista, irredenta nevelésének és militarizálásának eszköze. A húszas–harmincas években még a vallás- és közoktatásügyi minisztérium irányítása alatt csak az iskolán kívüli fiatalok „hazafias” nevelését, szervezett testnevelését szolgálta – akkor még ebbe kellett bújtatni a katonai előképzést. A harmincas évek végétől már nyíltan a katonai felkészítés szervezete volt, a HM alá tartozott, és az iskolába járó fiatalokra is kiterjesztették.

Egy demokratikus társadalom oktatási rendszerétől idegen az ilyesmi. Nemcsak akkor, ha kommunista és szovjetbarát szellemben militarizálja az ifjúságot, de akkor is, ha hazafias szellemben teszi ugyanazt vagy valami hasonlót. Nyugat-Európa iskoláiban sem úttörőmozgalom, sem cserkészet nincs – mindkét mozgalom független az államtól és az iskolától – nincsen Ifjú Gárda és nincs levente sem. A magukat szabadelvűnek valló pártok képviselői nem tiltakoztak azonnal a leventeintézmény gondolata ellen, sőt az albizottság létrehozásával magukévá is tették az ötletet. Ideje mielőbb változtatniuk az effajta „lojális ellenzékiségen”.

• Hátsó oldal