Skip to main content

Megalakul a Czillei Ulrik Társaság

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ismétli magát a történelem. Négy évtizeddel azután, hogy bizonyos koalíciós pártok kizárták magukból a tagság zömét, ismét akad egy szervezet, amely erre a sorsra jut. Ez az a szervezet, amely programnyilatkozatában leszögezte, hogy „Az érvényben lévő törvényeket mindenkivel be kell tartatni, a törvénysértőket pedig pártállásuktól, társadalmi, szervezeti hovatartozásuktól függetlenül szigorúan meg kell büntetni.” Sőt: „A bűnözés melegágyát képező állampolgári rétegeket az eddigieknél szigorúbban ellenőrizni kell. Az átnevelhetetlen bűnözőket nemcsak az állampolgároktól, de a többi bűnözőtől is végérvényesen izolálni kell.” Ennek a feladatnak pedig csak egy magas fokon dialektikus rendőrség tud eleget tenni, hiszen a bűnöző gaz, amint ez a szövegből kiderül, nem állampolgár, viszont a melegágya mégiscsak állampolgári. Éppen ezért „mindenképpen növelni kell a rendőrség, a belügy, az állambiztonság műszaki felszereltségét, javítani kell az állomány életkörülményeit, szakmai tudását, létszámát”.

A szervezet azonban legjobb igyekezete ellenére sem tudta betartatni első titkárával az érvényben lévő törvényeket. Olyannyira nem, hogy erre még a javítatlan létszámú és szakmai tudású rendőrség is rájött, s mivel a Társaság tagságának a zömét az első titkár képezte, az Ideiglenes Alapszabály 9. §-a szerint pedig „A tagok sorából ki kell zárni azt a személyt, aki bűncselekményt követett el”, nincs más hátra: a Társaságból ki kell zárni a tagságot.

Az ellenzék ebben a helyzetben csak egyet tehet a politikai egyensúly fenntartása érdekében: önellátásra rendezkedik be a Kádár János Társaság hűlt helyén, és létrehozza a Rágalmazók és Rémhír-terjesztők Czillei Ulrik Baráti Társaságát.

A Czillei Ulrik Társaság együttműködik II. Szulejmán császárral és az SZDSZ iszlám frakciójával a magyarországi janicsártoborzás megszervezésében; villogó agyarú fideszes vadkanok oldalán részt vállal a magyarországi barokk irodalom felnyársalásában; lopott keszkenővel látja el Jágót, a Magyar Október Párt földalatti hadseregének zászlósát Desdemona megrágalmazása végett; koalíciós ellenzéki építőtáborokat létesít a dolgozó parasztság földjeinek berkekké való átalakítása és a gaz meráni had életterének kiszélesítése céljából; igénybe veszi az ellenzék egyesített Ku-Klux-Klan különítményének a támogatását a tiszántúli néger kisebbség elleni terrorhadjáratban; a demokratikus ellenzék aktivistáiból újjászervezi Haynau besúgóhálózatát; megalakítja a royalista koalíciót az SZDSZ-szel, a FIDESZ-szel, a Republikánus Körrel, a Magyar Megújulás Pártjával, a Keresztény Női Táborral, valamint a Kelet-indiai Társaság Magyarországi Képviseletével együtt, és felajánlja Ferenc császárnak a magyar trónt, a szászvári apát levágott fejét és Petőfi Sándor csontjait; csatlakozik a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Recski Szövetség és a Katolikus Keretlegényegyletek Tanácsának kezdeményezéséhez, hogy nevezzék ki Ivan Fjodorovics Paskievics tábornokot a Magyar Honvédsereg főparancsnokának; az inflációs nyomás fokozása végett forgalomba hozza a Független Szakszervezetek Ligájának titkos bankjegynyomdáiban előállított fekete százasokat stb.

A Rágalmazók és Rémhírterjesztők Czillei Ulrik Baráti Társaságának lesz egy sárga csőrű szóvivője is, aki minden kérdésre azt feleli majd, hogy: Issmétli magát a törrrténelemm…










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon