Skip to main content

Ellenzékben a kulturális bizottság

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Higgyék el: a kormány ádáz ellenségei ülnek az Országgyűlés kulturális bizottságában, a televízió szerkesztősége jót akar. Ellenkező esetben a tévé az esküjüket mormoló minisztereket mutatta volna, és nem a kontinens két legjobb klubcsapatát, ahogy ezeknek olasz, portugál, holland, svéd és brazil csillagai egymással küzdenek a Práter gyepén.

A kulturális bizottság felhívta a műsorszerkesztőség figyelmét arra, hogy az „Országgyűlés eseményeinek hű közvetítésére nagyobb gondot fordítson”. A bizottság nyilatkozata szerint az Antall-kormány eskütételét, „ezt a különleges jelentőségű, túlzás nélkül történelminek nevezhető emelkedett pillanatot egy nemzetközi kupamérkőzés miatt megszakítani, háttérbe tolni, feldarabolni súlyos vétség volt, amely nem szolgálja azokat a nemzeti célokat, amelyekért a magyar társadalom a Magyar Televíziót fenntartja”. A nyilatkozat ellen „a bizottsági kompetencia túllépése miatt” tiltakozott a bizottság néhány szabad és fiatal demokratája, nem emelte fel viszont a szavát Csurka István bizottsági tag, aki pedig nemrég még azt is ellenezte, hogy élőben közvetítsék az Országgyűlés eseményeit.

Az a „bambán sodródó, ellabancosodott nagy magyar szolgalélek” (lásd Fekete Gyula népjellemzését: Népszabadság, 1990. április 23.), mely a bizottság igényeit kielégítő műsorváltozás esetén hozzávágta volna a házipapucsát a képernyőn feszítő újdonsült bársonyszék-tulajdonoshoz, nem teljesen hülye. Tudja ő, a bolsevik diktatúra bukása és a demokratikus államhatalom megszületése sokkal fontosabb az ő személyes és nemzeti élete szempontjából, mint a BEK-döntő. De azt is tudja, hogy a kupameccs élő közvetítése élvezetesebb, mint az új kormány eskütételéé.

Szerdán este 8 órára ugyanis a parlamentben minden eldőlt már, ami eldőlhetett. A kormányt összerakták, a kormányprogramot megszavazták, érdemben lezajlott tehát a valóban történelmi jelentőségű esemény. Nem volt más hátra, mint a ceremónia, amelyet nem a nyitott kérdések izgalma, hanem a lezárt kérdések nyugalma tesz felemelővé. Az eskütétel elállhat még egy darabig. Nem így a BEK-döntő: ha tudjuk az eredményt, nem értjük, minek strapálják még mindig magukat a képernyőn a játékosok.

Az Isten óvja a Magyar Televíziót a kulturális bizottságtól. Ha ez nekiáll egzecíroztatni a legfőbb médiát, akkor vagy a világ, vagy a szegény közönség és kormánya áll a feje tetejére.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon