Skip to main content

Azért a véletlen az úr…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A sajtóban nem az egy és nem a más, hanem a véletlen van birtokon belül. Az előző számunkban már említettük, hogy a sajtó a rendőrfőkapitány helyettesével kapcsolatos információkat sajátos módon szűri. Azóta újabb tapasztalatokat szereztünk.

1. A Szombat délelőtt riportere megkeresett, hogy mondjam el a véleményemet a dologról. Elmondtam. Biztosan butaságokat mondtam, mert a riport nem hangzott el a rádióban.

2. A Tallózó szerkesztősége üzent nekem, hogy a „Kapunk egy Túróst?” című cikkemet átveszik a Beszélőből. Nem vették át, hanem a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány helyettesének a válaszát vették át, amelyben cáfolják Tirts Tamás azon állításait, amelyeket szintén nem közöltek le. (Dr. Túrós András ebben a nyilatkozatában egyébként ismét használta a „cigány bűnözés” kifejezést. Így van az, ha valaki nem figyel arra, amit a főnöke mond a parlamentben.)

3. A Naptévé hetekkel ezelőtt megkereste a Phralipe országgyűlési képviselőit azzal az ajánlattal, hogy üljenek le a Kinn-padra dr. Túrós András társaságában. Nos, őket is lefelejtették a Kinn-padról.

Hát ilyen a véletlen.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon