Skip to main content

Választási betli

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Választási rendszerünk egyik kitűnő tulajdonsága az, hogy tartalmazza az abszolút kudarc objektív mércéjét. Akinek sikerül kevesebb szavazatot kapnia, mint ahány ajánlócédula az induláshoz szükséges, arról bízvást elmondhatjuk, hogy elérte az abszolút kudarc szintjét.

Ezt a választások első fordulója után 722 jelölt, a jelöltek 7,6%-a mondhatja el magáról. Természetesen nemcsak ők, de ők aztán kétségkívül a politikai megfontolás nélkül, vakon osztogatott cédulákkal kerültek fel a szavazólapra. Az egyes pártok cédulagyűjtögető tevékenységének politikai minőségét megbízhatóan jelzi az, hogy jelöltjeik milyen arányban szerepelnek az abszolút sikertelenek kategóriájában.

Nézzük:


Párt<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

A 750-nél kevesebb szavazatot kapott jelöltek száma

Hazafias Választási Koalíció

33

Magyar Néppárt

17

Vállalkozók Pártja

8

MSZMP

6

Nemzeti Kisgazdapárt

5

Magyar Függetlenségi Párt

4

MSZDP

3

Agrárszövetség

3

Szabadságpárt

3

Magyarországi Zöld Párt

2

Független Magyar Demokrata Párt

1

Független Szociáldemokraták

1

Kelet Népe Párt

1

Szövetkezeti és Agrárpárt

1

Vidéki Magyarországért Párt

1

Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Pártja

1

Szent Korona Társaság

1

Természet- és Társadalomvédők Szövetsége

1

Függetlenek

30

Összesen:

122


Az álmatlanságban szenvedő tévénézők talán még emlékeznek rá, hogy Fekete Gyula, a Magyar Néppárt elnöke a tizenkét párt utolsó összejövetelén kijelentette, hogy a jelöltállítási arányok nem tükrözik a pártok közötti erőviszonyokat, és ezt a választások be fogják bizonyítani. A Néppárt eredményei kétségkívül Fekete Gyulát igazolják, hiszen senki se gondolta volna, hogy a 44 néppárti jelöltből 17, a jelöltek 39%-a (és a 4 fővárosi jelölt közül 3!) kevesebb szavazatot kap, mint ahány ajánlócédulát. A Hazafias Választási Koalíció jelöltjeinek több mint egynegyede, 27%-a szintén jobban járt volna, ha nem a titkos szavazatok, hanem a nyílt ajánlócédulák száma szerint állapították volna meg a támogatottságuk mértékét.

Kérdés, hogy ez a két párt, amely a kampány során leginkább a demokratikus ellenzék leckéztetésével foglalkozott a választási etika témakörében, hogyan gyűjtötte be ezerszámra az őket nem támogató választópolgárok ajánlócéduláit.

Ami a többi pártot illeti: a Függetlenségi Párt négy jelöltje közül valamennyi, a Szabadságpárt öt jelöltje közül három, a Nemzeti Kisgazdapárt 12 jelöltjéből 5 betlizett. A független jelöltek 15%-a kapott 750-nél kevesebb szavazatot. A parlamentbe bekerült hat párt jelöltjei közül egyetlenegy sincs az abszolút sikertelenek csoportjában.

Az abszolút sikertelenek több mint 40%-a még 600 szavazatot sem kapott, tehát igen jelentősen elmaradt a 750-es határtól. 31 jelöltnek még ötszáznál is kevesebb voks jutott, a sereghajtók pedig háromszáz alatt vannak.

A legalacsonyabb százalékarányt (0,89%) Kovács György, a Szabadságpárt jelöltje érte el Zala megye 1. számú választókerületében, abszolút értékben pedig a legkevesebb szavazatot, összesen 216-ot Náday Gyula, a Természet- és Társadalomvédők Szövetségének jelöltje kapta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 7. sz. választókerületében. Múlt év őszén a Hazafias Népfront Náday Gyulát kívánta kooptáltatni a parlamenttel az Országos Lista megürült helyére a magyarországi cigányság képviselőjeként (miután a Népfrontnak évtizedeken át nem hiányzott az ország legnagyobb kisebbségének a képviselete az országgyűlésben, és miután a Népfront jelöltállítási monopóliuma végképp lejáratódott), de erre végül is több cigányszervezet tiltakozásának eredményeképpen nem került sor. Mindenesetre, ha a Hazafias Népfronton múlik a dolog, akkor ma az képviselné a cigányságot az országgyűlésben, aki egyetlen, általa választott terület cigány választópolgárai közül is csak egy jelentéktelen kisebbség bizalmára számíthat.

Van olyan választókerület, ahol négy, és van olyan, ahol öt jelölt rekedt az abszolút kudarcszint alá. Ez utóbbi Nógrád megye 2. sz. választókerülete, ahol a Hazafias Választási Koalíciónak három jelöltet sikerült a szavazólapra juttatnia, s ők hárman együtt (köztük a Hazafias Népfront volt megyei vezetője) elérték a 7,5%-ot, s egyikük még a 750-es szintet is meghaladta!



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon