Skip to main content

Beszélő hetilap, 13. szám, Évfolyam 2, Szám 14

(Amon Zsolt) - (Kocsis László): Mucsa vagy Európa? / Tisztelt Szerkesztőség!

(Dr. Szíj Rezső - Dr. Sebestyén Béla): Féderer úr jóvátételt követel!?

(z ke g): H ti mo k ás ink

Vajna János: „A forradalom felfalta apáit”

Kis János: Új reformkor vagy…?

(mar–os): Utak Vásárhelyhez

: Egy marosvásárhelyi cigány beszél

Gyéres János: Lánc és bunkósbot

Barna Imre: Bíró Zoltán óvatosságra int

Szilágyi Imre: Szlovénia választások előtt

Kiss Ilona: Óvakodj a törpétől

K. I. [Kiss Ilona]: Megalakult a Szovjet Szabad Demokrata Párt!

Kőszeg Ferenc: Monor üzenete

: A monori tanácskozás

: [Olvasói levelek a kampány hangneméről]

Ludassy Mária: A filozófusok és a biciklisták

(Dr. Richter Anna): „Adjátok hát meg a császárnak ami a császáré, és az Istennek ami az Istené!”

Keresztény értelmiségiek nyilatkozata

(Siklósi András): Születő demokrácia?

(Helle Mária - Lévai Júlia): Felhívás

a felülemelkedésre és a bölcsesség gyakorlására

(Andrásofszky Péter): Tisztelt Szerkesztőség!

Fényi Tibor: Cinkelt lapok

Hogyan játsszák át a vidéki lapokat a Springernek?

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(6. rész)

Oblath Gábor: Magyar–szovjet gazdasági megállapodás – kérdőjelekkel

dr. Szilágyi Ákosné: Hogyan csináljunk korszerű nevelőotthont?

: Helyreigazítás

Ráday Mihály: Ráday Mihály lakásának nincs titka

Válaszok a múlt pénteki Magyar Fórumban feltett kérdésekre

(Ambrus Mária): Kiegészítések a „Ráday-villa titká”-hoz

– solt –: Megkérdeztük Ráday Mihályt,

mit szól a személye elleni hadjárathoz?

: Szívküldi

nagy: Földúton

Kőbányai János: Táncházünnep

Dávid Péter: Hungarian graffiti

(Gyűjtés a politikai folklór köréből)

Orosz István: Kedves barátaim,

(Dr. Sarkadi Balázs): Önpusztító megújulás

Révész Sándor: Választási betli

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon