Skip to main content

A monori tanácskozás

Vissza a főcikkhez →


1985-ben, a szocializmusépítés utolsó parlamenti választásának és pártkongresszusának évében a rendszer szerveződő ellenzékének különböző árnyalatait képviselő értelmiségiek ültek össze három napra a monori kempingben. A tanácskozás mindenekelőtt Donáth Ferenc diplomáciájának és szervező munkájának volt köszönhető. Monoron ott voltak a „radikális” reformerek, a népi-nemzeti írók és a szamizdatozó demokratikus ellenzék.

A résztvevők listája:


Antal László<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

közgazdász

Bauer Tamás

közgazdász

Bence György

filozófus

Benda Gyula

történész

Benda Kálmán

történész

Csengey Dénes

író

Csoóri Sándor

író

Csurka István

író

Demszky Gábor

szociológus

Donáth Ferenc

közgazdász

Elek István

kritikus

Fekete Gyula

író

Für Lajos

történész

Halda Aliz

tanár

Haraszti Miklós

író

Havas Gábor

szociológus

Kenedi János

kritikus

Kis János

filozófus

Kiss Ferenc

irodalomtörténész

Konrád György

író

Kósa Ferenc

filmrendező

Laki Mihály

közgazdász

Lengyel László

közgazdász

Levendel László

orvos

Litván György

történész

Mészöly Miklós

író

Perjés Géza

történész

Radnóti Sándor

kritikus

Rajk László

építész

Réz Pál

kritikus

Sára Sándor

filmrendező

Sinkovits Imre

színművész

Solt Ottilia

szociológus

Szabó Miklós

történész

Szalai Erzsébet

közgazdász

Szűcs Jenő

történész

Tamás Gáspár Miklós

filozófus

Tardos Márton

közgazdász

Tornai József

író

Varga Domokos

író

Vargha János

újságíró

Vargyas Lajos

népzenekutató

Vági Gábor

szociológus

Vásárhelyi Miklós

sajtótörténész

Vekerdi László

tudománytörténész


A vitaindító előadásokat Csurka István, Szabó Miklós, Csoóri Sándor, Kenedi János, Bauer Tamás, Laki Mihály, Kis János és Vásárhelyi Miklós tartották.

A monori  tanácskozás teljes anyagát kiadta a szamizdat.









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon