Skip to main content

Készültségben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

R. S. [Révész Sándor]: Hogy repül az idő…


Bizonyára emlékszik a kedves olvasó, hogy egy hónappal ezelőtt azt jövendöltük, hogy a karakán és befolyásolhatatlan alelnök kiröpíti Chrudinák főszerkesztő urat a Szabadság térről, miután az általa felszerkesztett Parabola című műsor 85 pontos tetszési indexet hazudott magának tíz hónappal azután, hogy megszüntették a tetszési indexek mérését. Bizonyára észrevették olvasóink, hogy a főszerkesztő úr nem repült sehová. A minap kiderült, hogy maga az alelnök sem túlzottan érzékeny a közönségvizsgálatok módszertani finomságaira.


Az antidemokrata keresztesek ezredik következetes lépése után sem vagyunk felkészülve arra, hogy következetesek. Kíváncsian vártuk, hogy mit tesz az alelnök, miután a vizsgálóbiztosa – csakúgy, mint a nemzetközi sajtótájékoztatón az alelnök maga – megállapította, hogy Bánó sohasem állította azt, amit a Sony cég megcáfolt, miután az alelnök maga akadályozta meg azt a vizsgálatot, amely Bánót igazolhatta vagy cáfolhatta volna, miután az MTV Gyártási Igazgatóságának igazgatóhelyettese maga adta írásba, hogy a Bánóék által átadott kazetta valóban muster, miután a hatóságilag hitelesnek elismert fordításból kitűnt, hogy az egész ügyet egy hamisított fordítás alapján kreálták, s ennek belátásához ráadásul nem is kell a hiteles fordítás, mert a Sony szakembereiről az alelnökkel ellentétben, nem feltételezhető, hogy musternek nevezik a videokamerából kivett master kazettát. Most restellkedhetünk a kíváncsiságunk miatt, s a választásokon kívül már nem is vagyunk kíváncsiak semmire.

Ha ez a kíváncsiságunk is naivnak bizonyul, emiatt is restellkedni fogunk. Ha pedig nem bizonyul naivnak, akkor a naiv pesszimizmusunk miatt fogunk restellkedni.

A médiaháború nagyjából két és fél évvel ezelőtt azért és kizárólag azért tört ki, mert a kormányzó erők elviselhetetlennek érezték, hogy csupán a legfontosabb televíziós hírműsorok legyenek az őket támogató kommunikátorok kezében, és a kormányfő az alelnökök jelölésével a konszenzussal megválasztott médiaelnökök számára hosszabb távon elviselhetetlen vezetési válságot igyekezett előidézni a rádióban és a televízióban. A kormánypártok kizárólag a demokrácia írott és íratlan szabályainak megsértésével elérhető célokat tűztek maguk elé, és ezeknek a céloknak az elérését politikai létfeltételnek tekintették. S miután annak tekintették, azzá is váltak.

Visszaút nincs, a kormánytábor ki van szolgáltatva a közszolgálati: médiumokat szétverő gátlástalan dilettánsoknak és profiknak, s akiknek ez a kiszolgáltatottság nem tetszik, ki vannak szolgáltatva azoknak, akiknek tetszik. A minapi ítéletek után a kormány iránti lojalitás nem választható el a jogtiprásban való cinkosságtól és nyilvánvaló hazugságok elfogadásától. A kormányzó hatalom megtartása, a nyilvánosság feletti hatalom megtartása és kiterjesztése az egyetlen lehetőség arra, hogy a kormánytábor elkerülje a nyilvános erkölcsi megsemmisülést. Márpedig ahol a választásoknak ez a tétje, ahol ennyire erős a motiváció a választások elkerülésére, ott fel kell készülni arra a lehetőségre, hogy nem lesznek választások. Az alelnökök már felkészültek.

Lassan már mi is fel leszünk készülve mindenre. Például arra is, hogy lesznek választások, az alelnökök pedig, bukásuk után, emlékiratokban számolnak be a demokratikus nyilvánosságért folytatott küzdelmükről. A megújult média hétről hétre lehetőséget ad nekik, hogy elmondhassák – hol erről, hol arról – szakértői véleményüket.

Nekünk ez a bolsevista trükk még mindig jobban tetszene.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon