Skip to main content

Beszélő hetilap, 49. szám, Évfolyam 5, Szám 53

Konrád György: Muszáj-e hősnek lenni, ha nem lehet?

kőszeg: Szavazások

Solt Ottilia: Ráerősítettek a lassításra…

Kuncze Gábor szabad demokrata miniszterelnök-jelölt a költségvetésről és a privatizációról

Zádori Zsolt - Zolnay János: Squash

Újabb fordulat Dabas-Sáriban

Kozák László: Elszakad a cérna

Révész Sándor: Készültségben

R. S. [Révész Sándor]: Hogy repül az idő…

(kőszeg): Két rendőrbagatell

lt [Solt Ottilia]: Pénzvilág / Felelős férfiak / Hogy jutunk el a választásokig?

(nl) [Neményi László]: A brit kormány és az IRA / Tocsogós képviselők / Elvben igen, gyakorlatilag nem

Horváth Jenő: A bal a jobb

Kiss Ilona: Oroszország választ

Vitalij Moszkalenko: Szépek, de balfaszok

Bóc Imre: Az állam titkos jövedelme

Együtt kell-e élnünk az inflációval?

Gündisch Mónika: Sine diagnose…

Magyar Elemér: „Megölni őket egy kicsit durva megoldás”

Levelek a fogdából

Kun Miklós: Az orosz parlament tündöklése és bukása

Gábor György: Magyar markioniták

avagy hány Isten fér el a tű hegyén?

Bori Erzsébet: „Ha a színház templom, hát igen tisztátalan templom…”

Silviu Pucaretével beszélget Bori Erzsébet

Bán Zoltán András: Kétszemélyes téblábolás

Hajdu István: Az egyeztetett ember

Sándor L. István: Gipszangyalok

Goethe: Clavigo

Kováts Albert: Szemadám György kiállítása

[Kisbali László]: A töredékek szabadsága

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon