[Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

Bűnös önkormányzat


Dögöljön meg az ő tehenük is, gondolhatták a kormánypárti képviselők, amikor jelentős mértékben csökkentették az önkormányzatok jövő évi költségvetését. Lehet, hogy csupán a „népi gondolat” továbbfejlesztett változatáról van szó: a bűnös város fogalmát kiterjesztették az összes önkormányzatra: úgy kell nekik, ha az ellenzékkel komáznak.

A „vidékért” hullatott könnyek nem váltak csengő aranyakká, guruló gyöngyökké. A belügyér ugyan kedvesen emlékszik meg a „vidéki gyerekekről”, de csak addig, amíg „felhozhatja őket Pestre”, hithű janicsároknak a televízióba. Ott messze Somogyban biztosan csak elkanászodnának. Hangoztatja is rendszeresen a centralizáció, a rendteremtés szükségességét. Ha most etatizmusáról beszélnénk, bizonyosan csapdába esnénk. Nem az elvek számítanak itt: elég, ha a lehetetlen helyzetbe hozott önkormányzatok csökkentik az ellenzék politikai hitelét. Miközben pedig Boross centralizál, Lezsák állítólag a falvakat járja, s kenetes képpel osztogat a Lakitelek-alapítvány zsákjából. Már annak, aki tudja, hogy hol lakik a Mikulás. Úgy tűnik, Csurka mégis írhatott valamilyen forgatókönyvet: lám, milyen szépen egymásra talál a „mozgalmi” és „kormányzati” szárny.

Az SZDSZ és a Fidesz – hacsak nem lesznek újabb székházak – főként tanácsokat oszthat a volt tanácsoknak. A hétvége önkormányzati konferenciája és határozatai mégsem lényegtelenek, hiszen nagyon nagy a bizonytalanság. A Fidesz újabb és újabb álláspontot dolgoz ki: most mintha közelebb éreznék magukhoz a központosítás elveit. Nem baj ez, hiszen fogós kérdésről van szó. A reformkor elvhű liberálisai is „centristák” voltak a megyék maradiságával szemben. Ha a koalíciós klientúra gőzerővel folyó kiépítése sikerrel jár, akkor a fiatal demokratáknak lesz igazuk.

Az SZDSZ most közzétett önkormányzati programja a klasszikus liberális hagyományokat követi. Rejtvényszövegünk francia szerzőjének (1767–1830) szabadságeszménye – Ludassy Máriát idézve – „nem korlátozódik az individuális szabadságjogok védelmére: a girondisták örököseként a föderalizmus, a helyi önkormányzat ideálját hirdeti az egyaránt túlcentralizált jakobinus, császári, illetve királyi államhatalom ellenében”. E nézetei az itt közölt passzusból is kiderülnek, bár nem valószínű, hogy az 1861-ben megjelent magyarítás alapján az olvasó elhiszi, hogy szerzőnk a romantikus regény mestere. (Az Adolphe-ot talán a „centrista” Eötvös olvasta.) Mégsem változtattunk sokat a szövegen: maradjon meg ennek a „töredéknek” a szabadsága is.

A töredékek szabadsága

„A helybeliségek érdekében az ellenszegülés csírája foglaltatik, mit a felsőbbség nem örömest tűr, és aminek kiirtására törekszik. Az egyénekkel könnyebben megalkuszik, reájok, minden erőlködés nélkül hengeríti szertelen súlyát, mint a homokra. (…)

Eddig a helyhatóság a végrehajtó hatalom függő ágának tartatott; ellenkezőleg áll, nem kell ugyan soha ezt akadályoznia, de tőle függenie sem kell. Ha ugyanazon kezekre bízatnak a részek s az egész ország érdekei, vagy ha a helybeli érdekek megbízottjaiból az országos érdekek depositariusainak [letéteményeseinek] ügyviselői csináltatnak, ebből többféle bajok származnak, s még azon bajok is, melyek egymást kizárni látszanak, benne együtt létezendnek. Sokszor nehezítve lesz a törvények végrehajtása, mert e törvények végrehajtói egyszersmind kormányozottaik érdekei depositariusai lévén, kímélettel lesznek azon érdekek iránt, melyeknek védelme reájok bízatott… Sokszor pedig a kormányzottak érdekei fognak sértetni, mert a kormányzók tetszeni kívánnak a felsőbb hatalomnak, és rendszerint ezen két rossz együtt létezend. Az általános törvények rosszul fognak végrehajtatni, és a helybeli érdekek rosszul védetni. (…)

Minden részleges társulatnak, minden töredéknek kisebb vagy nagyobb függésben kell lennie, belszerkezetére is, az egyetemes társulattól. De ugyanakkor szükséges, hogy belső intézményei a részleges töredékeknek, mihelyt az általános társulatra semmi befolyással nincsenek, teljes függetlenségben maradjanak, és valamint az egyéni életben, azon résznek, mely a társadalmi érdeket semmiben nem veszélyezteti, szabadnak kell maradni, úgy mindannak, mi az egészet nem sérti, a töredékek életében hasonló szabadságot kell élveznie. (…)

A helybeliség patriotismusa föléled mintegy hamvaiból, mihelyt a hatalom keze könnyít terhein. Sajnálandó politica az, mely ebből pártütést csinál. És mi történik? Az, hogy az országokban, hol minden helybeli életet lerombolnak, egy kis ország támad a középponton; a fővárosban gyűlnek össze minden érdekek; oda vonul működni minden nagyravágyás. A többi tesped. Az egyének… elidegenednek oly hazától, melyet sehol észre nem vesznek, s mely a maga általánosságában nékiek közönyössé válik, mert vonzalmuk nem nyughatik ki annak egyik részében sem.

Szüntelen az ország egységéről és az egész nemzetről szólnak, de az ország semmi, ha az a megyék nélkül vétetik; az egész nemzet semmi, ha elkülönöztetik azon töredékektől, amelyekből áll. Midőn a töredékek jogait védjük, azáltal védjük egyszersmind az egész nemzet jogait is, mert az föl van osztva töredékei mindegyikébe.”

???

• Ki beszél?