[Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

Pecázik az Isten

Péntek óta biztosan tudjuk, hogy Nagy W. András többé nem ír „üzeneteket” a Beszélőbe. Talán már kedve sem nagyon lett volna hozzá. Azt azonban alig hiszem, hogy horgászni sem fog többé. Biztos vagyok benne, hogy megérkezése után megtapogatja viharkabátja zsebeit (mert csakis viharkabátban indulhatott), s megnyugodva konstatálja: damil, horog megvan. Legalább ezek. Hamar ki fogja ismerni magát, hiszen a dolgok ott is csak úgy mennek, ahogyan itt. Különben sincs miért sietni, idő van – ahogyan itt is. Igaz, eleinte nem mászkálhat szabadon, mert az újoncokat ott is szigorúbban fogják. Ezért kezdetben csak úgy, játékból engedi le a zsinórt. Megesik majd, hogy a damil vége a Nagykörút fölött kalimpál, a horog bele-beleakad a kalapokba, sapkákba. Még az is előfordulhat, hogy összecseréli a „harcostársak” és a „komszocosok” fejfedőit. De a zsákmányt biztosan visszaengedi. Egy idő múltán szabadon közlekedhet. Megérzi a víz illatát. Keresztülvág a koszos külvárosokon: mindenütt asztrálkorom, sziderikus szemét. Fojtogató-köhögtető csillagpor a levegőben. Szóval itt is, gondolja majd András. Kegyelemvédelem, talán ez lesz a helyes kifejezés. A víz mellett, vízközeiben azonban ez sem számít. Csak akkor lepődik majd meg, amikor foszlott Beszélő akad a horogra, s az utolsó előtti oldalon a halakról olvashat. Csak nem megjött az eszük, hogy horgászrovatot indítanak – kérdi majd, de a kételkedés nem tart sokáig. Annak azonban bizonyosan örülni fog, ha olvashatja: az Úr személyesen rendelkezett a horgászati idény szabályozásáról. És ha Isten is pecázik, nagy baj már nem lehet.

Istenes elmélkedés horgászoknak


„A Szentírás Magyarázók közül egy valaki ehhez hasonló kérdést tészen fel: vallyon a földi állatok-é ártalmasabbak a vélek való élésre vagy pedig a vízi állatok? Ő a földi állatokat állatja, ilyen okokra nézve: 1. Mert az Úr Isten az eset (a bűnbeesés) miatt nem átkozta meg a vizeket, hanem csak a földet; minthogy Ádám is nem a víznek, hanem a földnek gyümölcséből ott vala. Nem is olvassuk pedig, hogy a megött almára vagy vizet vagy egyébféle italt ivott volna. 2. Mert a vízözön által csak a szárazon lakó állatok töröltettek vala el Istentől. Amint megtetszik 1Móz. 7:22. 3. Mert Krisztus Urunk is a halálból való feltámadása után semmi földi állatot nem ott, hanem csak Halat. Ján. 21:9-11. (…)

Olaszországban is a Ticinus vizében terem egy Thymus nevű Hal, mellynek semmi oly hal ízi nincsen mint más egyéb Halaknak. Ez pedig semminemű eleséggel magát megcsalattatni nem engedi és különben meg sem fogattathatik, hanem csak horogra vonatott Szúnyoggal, kiben ez a Hal mindenek felett gyönyörködik. (NB. Ugy de az mesterség, miképpen vonhatod a Szúnyogot horogra? Hanemha húszat vagy huszonötöt bennek kenyérbélbe vagy sajtba nyomsz s azt vonszod a horogra.) Alig állhat meg tehát egy kis hazugság nélkül. Ha pedig megállhat, innét ismét az istenes elmék által láthatják, micsoda haszonra való légyenek a Legyek, Szúnyogok és egyéb csípő bogarak, amellyek noha minekünk, embereknek semmit nem használnak, hanem inkább ártanak, mindazonáltal Istentől némelly Madaraknak és sok Halaknak kedves eledelül rendeltettek. Mikor pedig Isten az embereknek gonoszságokat akarja megbüntetni, akkor ezeket felette igen megszaporítja…

Helyes tehát, és az Istennek letölt parancsolatjával egyező a keresztény Magistrátusoknak im ez erős edictomok, hogy ne légyen szabad mindenkor mindenféle Halakat és Madarakat fogdosni. Ezzel azt akarván Isten jelenteni, hogy mindenkor forgassuk elménkben ezeknek az ő Felsége teremtett állatinak természeteket, eredeteket, szaporodásokat, amint kibe-kibe az ő természetit beoltotta. Ne együnk meg minden istenes elmélkedés nélkül mindegyre mindenféle Halakat, mint a disznó a rák és csigahéjakat mind öszve rágja. Ezt is előttünk kell pedig viselnünk, minden hónaponként különb-különbféle Halakat miképen szolgáltat Isten minekünk, mert bizonyos dolog, hogy a mi folyó vizeinkből is nem ad mindenkor Isten minden Halakat a mi kezeinkbe, hanem amikor a leginkább megbiztanak.

Béfejezésképen említem meg, hogy Mózes törvénye szerint mind tisztátalanok, mind pedig megételre tilalmasok voltának azok a Halak, amellyeknek sem héjjok, sem úszó szárnyak nincsen: minémű a Harcsa, Menyhal és Angolna. Ellenben pedig mind tiszták s mind megételre szabadosak váltanak, akiknek fellyül héjjok és oldalakon szárnyak vagyon, mint a Potyka, Csuka, Kárász. Annakokáért mi is ne legyünk tisztátalan Halak, mintha semmi úszó szárnyonk nem volna, amelly által e világ sós tengerének fenekéről a sok utálatosságok közül a mennyeiekre felemelkedhetnénk. Ugyanis az Istenfélő Hívek az igazán való tiszta Halak, mert vagyon szárnyak, azaz hitek. Azonban az ő héjjokat is levetkezik, azaz az ő embereiket hibás voltokban megváltoztatják. Ezek az ő szárnyaikon magasra felemelkednek, hogy az Istennek szolgáitól mint jó Halászoktól, e világnak tengeréből had fogattassanak ki, és helyeztessenek bé az Istennek bárkájába, a mennyeknek országába.”

???

(Rejtvényszövegünk szerzője 1628-ban, Miskolcon született református lelkész. Az „oktalan állatok históriáját” taglaló műve először 1702-ben jelent meg, Lőcsén.)

• Ki beszél?