Skip to main content

2000 1994/2.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Folyóirat


Ezúttal mindenekelőtt két szépirodalmi közleményre szeretném felhívni a figyelmet.

Valódi unikális szenzáció A basófa című „japán nó-dráma, melyet az egy estén előadott öt darab közül harmadikként szoktak játszani: kazuramono, azaz női parókás darab. Szerzője Konparu Zencsiku (1405–1470).” Az idézett rövid leírás Kemenczky Judittól, a darab fordítójától származik, aki bámulatosán hajlékony és átszellemült nyelven közvetítette Zencsiku remekművét. (A szövegközléshez bőséges és valóban informatív jegyzetanyag társul a fordító és Duró Győző tollából.) Voltaképpen egy forgatókönyv, egy drámai kanavász jelenik itt meg, minden mozgás, minden akció vagy megszólalás pontosan rögzített; európai értelemben semmiképpen sem „darabról”, de sokkal inkább valamiféle rítus leírásáról beszélhetnénk. Költészet és filozófia a legfőbb hajtóerők; ebből a szövegkönyvből a szó legüdvösebb értelmében hiányzik a pszichológia vagy bármiféle vértelen naturalizmus, ugyanakkor bámulatos a dráma belső intellektualitása, a gondolatok hajnali szépsége, metafizikus bája. Opera, balett, prózai színház, filozófiai tanköltemény – káprázatos összművészet.

Kukorelly Endre H. Ö. L. D. E. R. L. I. N. címmel közreadott ciklusának címét talán nem kell különösebben kommentálni. Annyit talán mégis: valamiféle boncolásról, „egy vers vágóasztaláról” van szó, a fiatal Tandorit idézve. Az egyes betűkhöz egyes Hölderlin versek kapcsolódnak: nem fordítások, bár néhány sort magyarul is megad a költő, nem is átírások, bár sokszor transzponálja valami mássá a német szöveget; bizonyos értelemben újraírásai e költemények a nagy német verseinek. „Szövegromlások”, ám hangsúlyozottan idézőjelben. Versújrateremtések. Mindebből valamiféle mélyen szomorú, keserűen rezignált, roncsolt „őszikék” teremnek, a mindennapi rémület szívfájdító virágpréselményei. Ez most nem „gyógynövénykert”, hogy Kukorelly utolsó kötetének címét idézzem, ez most egy nagyon elhagyatott herbárium. Akárha John Cage játszana Beethoven kései szonátáit. Hogy Cage alig tudott zongorázni?! Tant mieux.

Megint nagyon szellemes volt Vladimir Macura tárcája, valamint Grendel Lajos novellája: Ami a híradókból kimaradt.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon