Skip to main content

Egy nemes lektűr

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv


„Szűrve habbal” – ez több mint regénycím – életszemlélet, egy kávéházi rendelésbe bújtatott életfilozófia. Egyben a könyv szellemi súlyának érvényes kijelölése. Ráadásul javaslat a befogadás módjára is: úgy élvezhetjük, akár egy fárasztó nap délutánján a forró kávét, cigarettázgatva egy karosszékben. Van valami léhán kulináris a Hunyady Sándor-féle beszédmodorban: a lányka szőke, mint a madártej, a férfinak mazsolafényű szeme van, főnökének a bőre zöldes, akár az olajbogyó. Harapható jelzők, frissensültként párálló mondatok – ez a ragyogó epikus séf nagy fontosságot tulajdonít a tálalásnak is. Hogy rosszabb pillanataiban minden másról elfeledkezzék. Mindamellett bizonyosan írt 5-10 varázslatosán tökéletes novellát, elnyerve általuk a kismestereknek is kijáró halhatatlanságot.

A regény, a nagyobb epikus lélegzet művészete soha nem tartozott kedves foglalatosságai közé, ehhez ugyanis szívós munka, megfeszített kitartás szükségeltetik, mely nem lehetett ínyére ennek a minden sejtjében kávéházi embernek. Nem a munkamorállal volt baj, ha kellett, hetekig is el tudott merülni egy tízlapos novella anyagának rejtelmeiben. De hónapokra, netán évekre már nem futotta. Ám anyaga is többnyire kávéházi volt, melyhez fölösleges lett volna az epikus hömpölygés.

Így csak álregény a most könyvalakban először megjelenő Szűrve habbal is, bizonytalankodó cselekményvezetéssel, felszínes jellemrajzokkal, tárcamélységű társadalomábrázolással, egy szerelmi levelezési rovat gondolati súlyát alig meghaladó erotikus pszichológiával. Egy karrier, egy házasság története, melynek főhőse mindamellett mégis egy kávéház, a hamarosan századik születésnapját ünneplő New York. Úgy tűnik, Hunyady mindent tudott erről a világról, de sem kedvé, sem valódi ereje, érdeklődése nem volt átfogó ábrázolásához. Megtalált egy szikrázó jelzőt, aztán legyintett; mintegy kávéházi asztala mellől, blazírtan szemlélte alakjait. Ne várjunk hát többet e regénytől, mint ami: egy fölényes eleganciával, biztos ízléssel, olajosán fénylő nyelven megírt nemes lektűr. Mint egy igazi kávéház a Burger King korszakában.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon