Skip to main content

Beszélő hetilap, 10. szám, Évfolyam 6, Szám 11

Ungváry Rudolf: „A szakértelem olcsó bolsevista trükk!”

(neményi): Új régi világrend

Kőszeg Ferenc: A nyomda és a kormány ördöge

A rádióról

Révész Sándor: Egy kis hitel…

Beszélgetés Mester Ákossal

: Rádiótemetés

Szigeti István: Törvényerőre emelkedett az alázat

Szirányi János a zenei főszerkesztőségről

–al– [Angster László]: Szkinhedkaland első kézből

Mink András: „Mi legalább értünk valamihez!”

Beszélő-beszélgetés Nagy Tamással

(solt): Redukció

A kétegyháziak büntetőpere

Kisbali László: …az ünnepelhetetlen forradalomról

Bíró Béla - nl [Neményi László] - tp [Tálas Péter]: A Whitewater-ügy – a botrány dagad / Szemfényvesztés? / Szuperkémek és bürokraták

Kolschitzky Gaszton: A brüsszeli maraton után

Fejtő Ferenc: Hídfő és védőbástya

Leonyid Pljus ukrán emigráns tudóssal beszélget Fejtő Ferenc

B. J. [Bodnár János]: Törvény…

H. I. [Halász Iván]: …és erővonalak

Zolnay János: Földindulás

Váchartyáni kárpótlások

z. zs. [Zádori Zsolt]: Nyitnikék

Spira György: A bankettkérdést nélkülöző magyar negyvennyolc

Szebényi Cecília: „Mert én egy ilyen fantáziátlan alak vagyok…”

Zádor Annával beszélget Szebényi Cecília

Bán Zoltán András: Egy úrinő

Bikácsy Gergely: Anna és Hanna

Tar Sándor: A mi utcánk

2. Hesz Jancsi

Szilágyi Andor: Hogyisiglen Eshetett Meg Vala,

Hogy az Úr Aktuális Esztendejének Mártzius 4-én kölcsei Költsey Ferencz Nem írá Meg a Magyarok Hymnusát, Annaglan Ellenibe, Hogy Már Nagyon Hegyezé az Hymnusíró Pennát, Valamint Hogy Professiore (Prf.) galváni Galváni Lajos Sem Fedezé Fel az Ő Híres Galváni-Elemét

(bikácsy): Truffaut titkai

Bori Erzsébet: Tandori Live, avagy minden megvan

Kováts Albert: Négy kiállítás

Sebők Zoltán: Az iszonyat „látképei”

Sarkadi Ilona: Választunk!

Kritika, 1994/2.

Bán Zoltán András: Egy nemes lektűr

[Kisbali László]: Szabad sajtó, jó éjszakát!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon