Mink András

Nyomtatóbarát változat

A négypárti szövetség megkötése kézenfekvőnek látszott. Mi tartott mégis ilyen sokáig?

Nem voltak komoly problémák. Az elfogadott szöveg csak abban tér el az eredeti SZDSZ–Fidesz-szerződéstől, hogy a választás második fordulójában visszaléphetnek a jelöltek a kisebb párt javára is. Ez megkönnyítette a megállapodás kiterjesztését. Az igazi konfliktust inkább az okozta, hogy az SZDSZ és a Fidesz nem tudott megállapodni a pártelnökök támogatásában. Végül a Fidesz visszalépett Pető javára, az SZDSZ nem lépett vissza Orbán kerületében, és ebben mindenki meg is nyugodott.

Hogyan lett a téeszelnökök pártjából liberális párt?

Úgy, hogy sosem volt téeszelnökök pártja, így nem volt nehéz az átalakulás. Címkézni persze könnyű: idióták pártja, zsidók pártja, téeszelnökpárt stb. Vannak olyanok, akiknek így kerek a világ. Egészségükre! Az viszont tény, hogy az Agrárszövetséget az agrárértelmiség hozta létre, de 1989-ben ez lényegében egy progresszív szakmai kör volt. Különben sem sportszerű dolog letéeszelnöközni azokat a fiatal szakembereket, akiket 1989 óta a többség választott, és azóta többször meg is erősített tisztségében.

Mitől liberális ez a párt?

Mi modern pragmatikus programpártnak valljuk magunkat. Egy modern párt egy civilizált világban a liberális minimum elfogadása nélkül nem viheti sokra. Másodsorban a mi generációnk alapvetően liberális érzelmű még akkor is, ha ez sokakban nem is tudatosul. A három liberális párthoz azért, csatlakoztunk, mert tényleg komolyan gondoljuk, hogy nem Lenke néni legendás szilvásgombócának az emléke vagy a közös diákévek kötnek össze politikai erőket, hanem az, hogy fontos társadalmi és gazdasági kérdésekben hasonlóan vélekednek. Nyilvánvalóan vannak a négy párt programjában hangsúlykülönbségek, de ezek nem antagonisztikus ellentétek.

Hol erős az Agrárszövetség? Van-e a városokban is bázisa?

Az Agrárszövetség szavazóbázisa kicserélődött. A támogatottságunk ma azoknak körében a legnagyobb, akik 1990-ben az MDF-re szavaztak. Ez azért nagyon fontos, mert 1990-ben az MDF a vidéki szervezeteinek köszönhette a sikerét. Szavazóink húsz százaléka volt SZDSZ-es, hét százaléka pedig volt kisgazdapárti szavazó. Az Agrárszövetség polgári agrárpártnak határozza meg magát. Úgy hisszük, hogy Magyarország Európához való csatlakozása a vidéki Magyarország felemelkedésén, polgáriasodásán – a parasztpolgár megszületésén – múlik. Ha az agrárügyben megtaláljuk a kitörési pontot, más társadalmi kérdésekre is megoldást tudunk adni. Akkor nem kell mondjuk a Gamma-gyári munkásnak attól tartania, hogy Szabolcsból fekete vonatokon konkurens munkaerő érkezik. Az erős falu mindig gazdag várost is jelent.

Melyek a legfontosabb kihívások, amelyekre egy agrárprogramnak választ kell adnia?

Egy modern alapokon működő mezőgazdaság óriási szívóhatást gyakorol a nemzetgazdaság egészére. Tudomásul kell venni, hogy Nyugat-Európa mezőgazdasága, amit mi példaként emlegetünk, megbukott. Dél-Afrika, Dél-Amerika, Japán, Amerika a magántulajdonban lévő koncentrált gazdasággal lelépte a francia bortermelőket, lelépte az olaszokat, lelépte a németeket. Ezek a rideg tények. Nekünk most el kell döntenünk, hogy három aranykoronás földecskékkel játszadozzunk-e, vagy megpróbáljuk állni a versenyt. Nagy beruházások előtt állunk. Vegyünk sok-sok kis gépet, aztán vacakoljunk vele, vagy a XXI. századnak megfelelően invesztáljunk az ágazatba? A magántulajdonosoknak ma az az érdekük, hogy jövedelmet termeljenek, és legyenek profittermelő befektetések.

Az emberek sokkal okosabbak, mint a politikusok. Rájöttek arra, hogy ’90-ben az igazi kérdés az volt, hogy kié lesz a tulajdon. ’94-ben az a kérdés, hogy ki tudja a legjobb feltételt biztosítani ahhoz, hogy a tulajdona megmaradjon, és jövedelmet termeljen. Az érdekli őket, mi lesz az adóval, mi lesz a tehénnel, mi lesz a piaccal, mi lesz a munkanélküliséggel, nem pedig az, mit írt legutóbb Csurka, vagy hogy ki miatt vesztettük el a mohácsi csatát. A többi párt tele van problémákkal. Az egyik ugye „nemzeti”, a másik „fiatal”, a harmadik „szabad”, a negyedik „szocialista”. Mi legalább értünk valamihez, és nem is akarunk többet. Manapság ez nem olyan nagy hátrány.

Mi a magyarázata annak, hogy Kelet-Magyarországon korábban vert gyökeret az Agrárszövetség?

A válság ott sokkal hamarabb kopogtatott. A talajvesztett emberek úgy látják, hogy a kormánykoalíció leszerepelt. Az ellenzékben pedig az Agrárszövetséget találják meg. Azért mondom ezt ilyen határozottan, mert nekünk alapvető kérdésekben a mai elvbarátainkkal is voltak vitáink ’90-ben, és azt hiszem, nekünk volt igazunk.

Részletezné ezt?

Annak idején az SZDSZ szakértőinek az elképzelése az volt, hogy ha van egy szövetkezet, amelyben van tehenészet, sertéstelep, pékség meg egyebek, akkor ezek önállósodnak, és ezek az önállósodott szervezetek megpróbálnak egy vertikális láncot alakítani, a termeléstől a feldolgozáson át az értékesítésig. Ezzel szemben mi történt? Amikor az osztódás lehetősége megvolt, akkor nem volt jövedelem. Jövedelem hiányában pedig senki nem próbál önállósodni. Tehát konzerválódott egy bizonyos struktúra. Lehetett látni, hogy a magyarországi privatizáció nem segíti elő a vertikális integrációk létrejöttét. Óriási baklövés volt az is, amikor differenciált vagyoni állapotokat hoztak létre a szövetkezetekben. Csakhogy a differenciált vagyoni állapot klasszikus formája a gazdasági társaság, nemde?

A szövetkezetek nem mernek társasággá alakulni, mert így szavazati joghoz juttatnák a kívülállókat. A szövetkezeti forma viszont kevéssé alkalmas a tőke befogadására. Ezt az ellentmondást az SZDSZ is bírálja.

Ez igaz. Abban viszont szerintem tévedett az SZDSZ, hogy azt gondolta, van egy olyan belső feszítő erő, ami elősegíti a spontán kibontakozást. Nem számolt azzal, hogy üres pénztárcával senki nem fog önálló vállalkozásba kezdeni. Az igazi konfliktus ott van, hogy a tulajdon 70 százaléka olyan kezekben van, akik nem működtetik a vagyont. Viszont osztalék sincs, mert nincs jövedelem az ágazatban. Ez a 70 százalék dermedten nézi, hogy most mi lesz. Matematikailag létrejöhet egy olyan állapot, hogy minden tulajdonos kívülálló, csak azt nem tudni, ki fogja műveim a földet.

Milyen megoldást javasol?

Módosítani kell a szövetkezeti törvényt, előbb azonban középlejáratú hiteleket kell adni mindazoknak, akik üzletrészeket akarnak vásárolni. Ekkor ugyanis koncentrálódik a vagyon azok kezében, akik dolgozni és kockáztatni akarnak. Ha nem lesz vagyonkoncentráció, az fog történni, hogy mindenki kirabol valamit, és a maradék teljesen működésképtelen lesz. A mai szövetkezeti törvény vagyont adott, de vagyon fölötti rendelkezést nem. A kommunisták elvették, a mai kormány viszont csak illúziót keltett az emberekben. Most pedig előterjesztettek egy másik törvényt – a földtörvényt –, amely sem gazdaságilag, sem emberileg, sem technikailag nem működőképes. Inkább politikai anarchiát teremt a választások idejére.

A múltbéli vitákról már volt szó. Milyen viták várhatók a jövőben egy esetleges liberális kormányban?

A legsúlyosabb vita köztünk valószínűleg az lesz, hogy milyen áldozatokat lehet hozni az agrárvilág rendbe rakása érdekében. Itt vannak alapvető szemléletbeli különbségek. A költségvetés átrendezése nehéz ügy, és mi ebben nagyon kemények leszünk. Be kell végre fektetni ebbe a szektorba, amely még azokat az összegeket sem kapta meg, amelyekhez az élelmiszeripar-privatizációból hozzájuthatott volna. A támogatások terén szűk a mozgástér, de valamiféle mankót kell adni az induló vállalkozásoknak. Nincsenek miniszteri ambícióink, nem ebből akarunk meggazdagodni. Ha lesz értelmes kormányzati koncepció, akkor ringbe szállunk. Ha-viszont azt gondolná bárki is, hogy kell egy társaság, aki elviszi a balhét, akkor keressenek mást. Például olyan pártokat, akik ezt négy éve csinálják…

A kormány politikája bizonyos fokig megváltozott, az idei költségvetés több pénzt juttat a mezőgazdaságnak.

Szerintem ez egyszerűen nem igaz. Valamit csöppentettek ebbe a kalapba, de hát nézzük meg azt, hogy hol tartunk. A Hét műsorában legutóbb ezen vitatkoztunk, csak aztán ezt elfelejtették lejátszani.

Miért felejtették el?

Nyilván büntetésből. Megszólaltam médiaügyben. Pálfy G. írt is egy levelet, amelyben azt írja, hogy: „Kedves Tamás, emlékeztetlek Deák Ferenc nevezetes gondolatára, hazudni nem szabad. Ha ellenőrizetlen értesülésekkel rontod a televízió hitelét, akkor hogy akarsz hiteles lenni ugyanezen a képernyőn?” A vita a kormány új győzelmi jelentéseiről („Magyarok: négy év erőfeszítés. Magyarország: négy év haladás”) szólt. A kormány szerint nőnek a beruházások. Azt felejtik el, hogy korábban a nemzetgazdasági ágazatból 14 százalék jutott mezőgazdasági befektetésekre, ma 1,4 százalék. És ez emelkedett most néhány tized százalékkal. Azt mondják, nő az exportunk az Európai Közösségbe. Ezzel szemben ’93-ban 36 százalékkal csökkent az élelmiszer-kivitelünk, a behozatal viszont 32 százalékkal nőtt. Hogy a kelet-európai országok között mi vettük legjobban az akadályokat? Ugyan már! A vörös húsok terén 53 százalékra zuhant a kivitelünk. Ez még Bulgáriában sem történt meg. Az összehasonlítási alapnak Lengyelországot, Romániát, Szlovákiát tekintik. Ez olyan, mintha a százméteres síkfutásban Nagy Tamás lenne a mérce, és nem mondjuk Carl Lewis. Szóval, ezeket mondtam el A Hétben.

Köszönjük a beszélgetést.

• Belföld,
• Eörsi János