Száz nap fellegekben

A közvélemény-kutatások szerint a Fidesz, amely hosszú időn át alaposan le volt maradva, gyakorlatilag behozta az MSZP-t, és ez már tartósan így van. Hogyan képzeli az MSZP, hogy jövőre megnyeri a választásokat?

Igaz, hogy a két legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt a közvélemény-kutatási adatok szerint nagyon közel került egymáshoz. Ez azonban véleményem szerint nem jelent radikális politikai helyzetváltozást.

Nemrégiben jelent meg a magyar privatizáció tízéves történetét áttekintő könyve. A magyar privatizáció, összehasonlítva más kelet-európai példákkal, nem az egyetlen lehetséges út volt. Melyek voltak azok a politikai, történelmi és gazdasági körülmények, amelyek e felé a leginkább az angol modellre hasonlító út felé terelték a magyar privatizációt?

Nem nevezném a magyar privatizációt angol típusúnak. Ami Kelet-Európában történt, az semelyik nyugati privatizációval nem hozható közös nevezőre.

A rendszerváltás egyik fő célja, legalábbis a nagy többség számára az igazságosság és az esélyegyenlőség megteremtése vagy helyreállítása volt. Ön hogyan látja, teljesültek-e legalább megközelítőleg ennek a feltételei?

A társadalmi rétegek között már a rendszerváltás előtt is jelentősek voltak a különbségek, és az utóbbi években a polarizáció felgyorsult. A jelenlegi viszonyok között én a középréteghez sorolnám azokat is, akiknek van lakásuk, kocsijuk, telkük, és, ha felhalmozásra nem is jut, de a napi kiadásaikat fedezni tudják.

1991-ben az illetékesek még attól tartottak, hogy a kárpótlás érdektelenségbe fullad, és az igények kielégítésére előirányzott mintegy 80 milliárd forintnyi jegy az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal (OKKH) nyakán marad. Sepsey Tamás, az OKKH elnöke még 1992 végén is biztosra vette, hogy a kibocsátás majd jóval az előzetesen kalkulált érték alatt, 60-70 milliárd körül alakul, és 1993 közepére be is fejeződik az első és a második kárpótlási törvény végrehajtása.

Most utólag elárulja-e, melyek voltak azok a feltételek, amelyek mellett, ha két hónapnyi gondolkodás után is, de igent mondott a miniszterelnök fölkérésére, miszerint legyen ön a jegybank elnöke?

Nagyon fontosnak tartottam, hogy ne kelljen kettétörni a megkezdődött növekedést, és ennek érdekében az államháztartás hiányát három év alatt fokozatosan, de nagyon nagy lendülettel mérsékeljük. Az árfolyam-politikában nagyobb önállóságra törekedtem.

Miért húzódott ilyen hosszan a munkaszerződésének aláírása?

Azt hiszem, azért, mert ilyet még nem láttak, vagy ilyet még nem írtak alá. Az ő helyükben valószínűleg én is hezitálnék, de hát ilyen az élet. Egyszer mindent el kell kezdeni.

Mik az ön teljesíthetetlen feltételei?

Nem annyira teljesíthetetlenek, hisz egy csomó dologban már megegyeztünk.

         
Nem vitatjuk – hogyan is vitathatnánk, mikor nap, mint nap érzékeljük –, hogy a nagy, állami ellátórendszerek fenntarthatatlanok. Nemcsak az iskolák, kórházak, múzeumok, könyvtárak és tűzoltóőrsök legatyásodását tapasztalhatja mindenki, aki igénybe veszi e szolgáltatásokat, vagy bennük dolgozik, hanem észlelheti azt az ádáz versengést is, amit ezek az intézmények a forrásokért folytatnak. Akarva-akaratlan egymás rovására.

Az rt. elődjét – Államigazgatási Számítógépes Szolgálatot – költségvetési szervként a központi államigazgatási adatfeldolgozás bázisaként hozták létre 1972-ben. A rendszerváltás idején vált vállalattá, épp akkor, amikor az állam információs monopóliuma megszűnt, és több piacképes számítógépes cég jelentkezett. A vállalat 50 millió forint adóssággal indult, így a vezetés rögtön hozzálátott a válság felszámolásának. A létszámcsökkentés mellett átszervezés is történt.

Régi-új földbirtokosok

Benkó Alfréd zuglói lakos, váchartyáni kárpótolt 1985-ben vonult nyugdíjba, harmincöt év ablakpucolás után, amiért is – a felesége járandóságával együtt – havi 20 ezer Ft nyugdíjban részesül. Hartyánt 1950-ben kellett elhagynia: édesapját, aki a régi időkben a falu notabilitásai közé tartozott, bebörtönözték, őt magát, feleségét és a két kisgyereket kitelepítették. Így ért véget a jogászi pálya, amelyre készült; holott – emlékezik – „már csak annyi hiányzott, hogy kezet fogjak a rektorral”.