Skip to main content

Hogy repül az idő…

Vissza a főcikkhez →


Bizonyára emlékszik a kedves olvasó, hogy egy hónappal ezelőtt azt jövendöltük, hogy a karakán és befolyásolhatatlan alelnök kiröpíti Chrudinák főszerkesztő urat a Szabadság térről, miután az általa felszerkesztett Parabola című műsor 85 pontos tetszési indexet hazudott magának tíz hónappal azután, hogy megszüntették a tetszési indexek mérését. Bizonyára észrevették olvasóink, hogy a főszerkesztő úr nem repült sehová. A minap kiderült, hogy maga az alelnök sem túlzottan érzékeny a közönségvizsgálatok módszertani finomságaira. Nahlik Gábor a múlt héten tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy az ő irányítása alatt megindított sok új műsornak köszönhetően jelentős mértékben, heti fél órával nőtt a Magyar Televízió nézettsége. Ehhez képest a Gallup adataiból az derül ki, hogy 1992 szeptemberében az átlagos tévénéző hetente 876 percet, 1993 szeptemberében 877 percet, vagyis ugyanannyit nézte a Magyar Televízió műsorait. A Médiakutatási Iroda szeptember első felére végezte el ugyanezt az összehasonlítást, s az alelnök valószínűleg ennek eredményeiből válogatva mondta, amit mondott. Ez a vizsgálat bízvást kimutathatott – az egész hónapra vonatkozó adatokkal szemben – félórás növekedést, hiszen ez mindössze 3-4%-os különbséget jelentene, s a vizsgálat hibahatára ennél nagyobb; 8-10 százaléknál kisebb különbséget csak az tekint valóságosnak, aki nincs tisztában a közönségvizsgálat módszertanával.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon