Skip to main content

Le vagyunk szemlézve

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Magyar Rádió szombati heti lapszemléjéből idézzük az alábbiakat: „Mint ismeretes Hajdú János A Hét egykori főszerkesztője annak idején durva hangú cikkben támadta Csoóri Sándort Duray Miklós könyvéhez írt előszaváért. Most az MSZP színeiben indul majd a képviselő-választáson. Ezt tette szóvá a televízióban Duray Miklós. A Beszélő cikkírója most Hajdú János mellett foglal állást.

Hajdú 1983-ban a nacionalizmus ellen fellépő és a demokrácia normáit képviselő Csoórit és Durayt igyekezett diszkreditálni, mint idegen, amerikai érdekek kiszolgálóit és polgárháborús gyújtogatókat. Ő akkor nem a nacionalizmus ellen, hanem a nacionalizmus elleni fellépés ellen lépett fel oly határozottan. Hajdú azok közé tartozik, akik annak érdekében, hogy a törhető és a törhetővé tehető tabukon lépkedve egy hatékonyabban és szabadabban, kevesebb ideológiai kötődéssel működő társadalom kialakulása felé vigyék előrébb a dolgokat, időközönként meglehetősen undorító szerepet vállaltak a törhetetlen tabuk védelmében. Ezt a szerepet Hajdú személyiségének integrálását védve eszmeileg megemelte és megemeli, elemeli az általa elvállalt szomorú, lapos hazugságoktól.”

Amint látható, a szemleszerkesztő dialektikája szerint egy lap annak a pártján áll, akit gyaláz. A Magyar Rádió a magyar demokrácia pártján áll.






Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon