Skip to main content

Magyar …alfesztivál

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Régen beteges, urbánus és kozmopolita táncdalfesztiválokat rendeztek, most pedig egészséges, vidéki, magyar táncdalfesztivál folyik. A beteges, urbánus és kozmopolita magyarok 1966-ban 140 ezer, 1967-ben 650 ezer, 1968-ban 530 ezer szavazattal élték ki lefojtott választókedvüket. 109 ezer szavazatot kapott a zsűritől elnyomott Kovács József (Jöjj vissza hozzám!), 101 ezret Aradszky László (Annál az első ügyetlen csóknál…) és 86 ezret Poór Péter (Utánam a vízözön…). Most az első két elődöntő legtöbb szavazatot kapott dalaira nyolcszázvalahány néző voksolt, a közönségdíjas dalra négyezervalahány. Ennyi telik az egészséges, vidéki magyarságtól. Ekkora.

Most a régi táncdalfesztiválokét másoló díszletekben, jelmezekben és hangszerelésben egyforma és egykedvű énekesek egyforma és egykedvű dalokat énekelnek, amelyeket egyforma és egykedvű tapssal zár le az érdektelen közönség, s amelyekre érdektelen pontszámokat ad az érdektelen személyekből álló zsűri.

A dalok, az énekesek, a zsűri és a közönség mind-mind vidéki, magyar és egészséges. Akárcsak az új 24 óra és a Duna Tv műsorvezetői.

A vidéki, magyar és egészséges lehet vidéki és pesti, magyar és hottentotta, egészséges és beteges, mert nem a személyük vidéki, magyar és egészséges, hanem a beosztásuk. Abba az űrbe vannak beosztva, amelyet azok hagytak maguk után, akik a személyiségükkel voltak jelen, akiknek a személyisége jelentést hordozott. Lehetnek ők amúgy szellemesek, kedélyesek és tehetségesek, de emígy, vidéki, magyar és egészséges beosztásban csak szellemtelenek, kedélytelenek és tehetségtelenek lehetnek. Legfeljebb könnyebb nekik, ha tényleg azok.

A régi táncdalfesztiválok többek között a politikailag problémátlan, a polgári létezés illúzióját színező konvencionális tánczene legitimálására és a politikailag kevésbé problémátlan, hagyománytörő irányzatok domesztikálására szolgáltak. Arra, hogy az ország népe egyszerre emelhesse a mennybe mindkettőt, arra, hogy az ország népének igaza lehessen a szakzsűrivel szemben, és a szakzsűrinek igaza lehessen az ország népével szemben, arra, hogy demonstratív módon megjelenjen a diktatúra alapjait erősítő és gyengítő mikropluralizmus.

A táncdalfesztivál mindenesetre a magyar könnyűzenéről szólt, és magára vonta a könnyűzenével kapcsolatos népi szenvedélyeket és indulatokat. Aki ott fellépett, azzal az ambícióval lépett föl, hogy megkülönböztethető arca, saját helye legyen a könnyűzene spektrumában, hogy érvényesítse azt, amit képviselt.

A hatvanas években a Táncdalfesztivál a mikropluralizmus része volt, a Tv-híradó pedig a makrodiktatúra része. Távol voltak egymástól. Most közel vannak. Mindkettő kiesett a makropluralizmusból, és beesett a Magyar Televízió mikrodiktatúrájába. Ahogy a Tv-híradó nem Magyarországról szól, és nem veszi fel társadalmi létünk indulatait és feszültségeit, úgy a Táncdalfesztivál nem a magyar könnyűzenéről szól, nem veszi fél annak szenvedélyeit és indulatait, nem tükrözi annak irányzatait. Aki számít: távol van. Aki jelen van, azzal az ambícióval van jelen, hogy ne legyen megkülönböztethető, hogy olyan legyen, mint mindenki más, hogy ne hívja fel magára a figyelmet, hogy az egyformák és a figyelemre méltatlanok között legyen az első. Primus a páriák között. A vidéki, magyar, egészséges páriák között.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon