Skip to main content

Ezer tévés és néhány alapelv

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Még a népnyúzásról


A kormánycsomag értelmében a Magyar Televíziótól el kell bocsátani ezer embert. Ennyit lehet tudni. Semmi többet. Hiába próbáltunk több információt szerezni: nincs. Csak ennyi: el kell bocsátani ezer embert. Nagyon helyes. Vagy nagyon helytelen. Attól függ. Ha a kormány végre rászánja magát egy olyan törvénytervezet beterjesztésére, és a Tisztelt Ház rászánja magát egy olyan törvénytervezet megszavazására, amely biztosítja a közszolgálati média politikai és anyagi függetlenségét, szigorú, de a mindenkori többség önkényes beavatkozásától védett gazdálkodási feltételek közé helyezi azt, és megtöri a monopóliumát, akkor a Magyar Televízió kisebb lesz és olcsóbb. Akkor leépül az ezres nagyságrendű létszámfelesleg, akkor a kormány vállalható alapelvekkel ütközhet a televízió monopóliumát és pazarló struktúráját védő médiavezetőkkel és érdekvédelmi szervezetekkel. Ha viszont a kormány nem a médiatörvényt, hanem a médiatörvény hiányát óhajtja kihasználni a létszámleépítésre, a meglévő, de a kormánypártok deklarált elveivel ellentétes jogi lehetőségekkel élve beleavatkozik a televízió létszámgazdálkodásába, akkor a továbbiakban már nem lehet igaza abban sem, amiben igaza van. Akikkel pedig – az előzmények miatt amúgy is elég nehéz pozícióból – ütközni kellene, azoknak abban is igazuk lesz, amiben egyébként nincs.

A kormány a közszolgálati média ügyében nem nyilatkozhat olyan kétértelmű szűkszavúsággal, hogy ne lehessen tudni, éppen érvényesíteni vagy feladni készül az alapelveit. Márpedig ez történt.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon