(T. P.) [Tálas Péter]

Nyomtatóbarát változat

Az elmúlt hét végén mintegy 90 ezer ember tiltakozott a prágai Óváros téren a Klaus-kormányzat szociális törvénytervezetei ellen. A dolog nemcsak azért meglepő, mert a csehek nem olyan tüntetősök, hanem azért is, mert a tömegdemonstrációra egy olyan országban került sor, amely 10 milliárdnyi költségvetési aktívummal, 10,1%-os inflációval, 3,1%-os munkanélküliséggel, 2%-os GDP-növekedéssel zárta az elmúlt évet. Olyan országban, amelynek adósságszolgálati kötelezettsége GDP-jének mindössze 1%-át (a költségvetés összkiadásainak 3,3%-át) teszi ki, s amelyben ismeretlen a szegénység magyar vagy lengyel foka és tömege. Az, hogy a szociális kiadásokra a cseh nemzeti jövedelem 13%-át fordító Klaus-kormányzat ennek ellenére elszánta magát a szociális szféra reformjára, térségünkben szokatlan előrelátásra vall.

Bár ma még nem feszítő szükség a nyugdíjkorhatár emelése, de hosszú távon fenntarthatatlan, hogy a nők 54–57 éves korban, a férfiak pedig 60 évesen menjenek nyugdíjba – állítják a cseh közgazdászok, s lelkesen támogatják a prágai kormány tervét, amely szerint 1996 és 2005 között a nők nyugdíjkorhatárát 57-61 évre, a férfiakét pedig 62 évre emelik majd fel. A nőkét azért emelik aránylag jobban, mert a cseh férfiak korábban halnak, így mindössze 13 évig élvezhetik megérdemelt nyugalmukat, míg a gyengébbik nemnél a Vltava partján 23 év ez az idő. Csak a korhatáremelés reális alternatíva, hiszen a nyugdíjszolgáltatást – amely ma az átlagkeresetek 47%-át teszi ki (Magyarországon és Lengyelországban kb. 60% – T. P.) – nem lehet csökkenteni, s a járulék is olyan magas, hogy éppen ebben az évben akarjuk 1%-kal csökkenteni – összegzi a munkaügyi tárca véleményét Vladislav Prusa, a minisztérium szociálpolitikai vezetője. Prusáék tervei szerint a kiegészítő nyugdíjbiztosítóknak van létjogosultsága Csehországban, ám a társadalombiztosítás teljes önállóságáról szó sem lehet: „Ha az államnak kell garantálnia a nyugdíj értékét, akkor ellenőriznie kell a tb-kasszába befolyó pénzeket” – foglalja össze lakonikusan, mintegy válaszolva a 90 ezer hétvégi tüntető azon követelésére, hogy a tb-t válasszák el a költségvetéstől, s adják a szakszervezetek kezébe.

A prágai kabinet tervei között szerepel az is, hogy a jövőben a családi jövedelemtől tesz függővé minden gyermekneveléssel kapcsolatos állami támogatást. Már jelenleg is ilyen például a bölcsődei hozzájárulás, amelyet egy kétgyermekes házaspár 1995 januárjától 8000 korona, egy gyermekét egyedül nevelő anya 4040 korona alatti jövedelem esetén vehet csak igénybe. (A cseh átlagkereset jelenleg kb. 6400 korona.)

Csehországban – ahol a nemzeti jövedelem 7,1%-át költik egészségügyre – 1992-ben minden különösebb fanfár nélkül helyezték új vágányra az egészségbiztosítást, amelynek kasszájába a dolgozók bérük 4,5%-át fizetik be, a többit a munkaadókra terhelték. A gyerekek, a börtönlakók és a hivatalnokok helyett az állam fizeti be a járulékot. Mivel az egészségbiztosítók alapítása terén teljes szabadságot adott a kormány, hamarosan 26 különböző regionális és szakmai egészségügyi biztosító alakult meg. Mára kiderült, hogy a számuk túl nagy. Az Egészségügyi Minisztérium szerint mindenesetre ez a szétaprózódott rendszer túlságosan sokba kerül, elég lenne belőlük négy vagy hat.

A felmérések szerint az új rendszerrel – amely a magyarhoz hasonlóan szabaddá tette az orvosválasztást – a kliensek alapvetően elégedettek: 62%-uk szerint javult az ellátás, 80%-uk szerint jobb a páciensek és az orvosok viszonya. Az orvosok már sokkal kevésbé elégedettek: jövedelmük növekedése ugyanis nincs arányban egykori reményeikkel, mivel az állam állapítja meg (a betegségeket pontozva) a különböző ellátások tarifáit. Márpedig ma az eredetileg 1,2 korona értékre tervezett egy pont alig több mint fél koronát ér. A magánpraxis egyébként nem túlzottan elterjedt, ugyanis a privatizált rendelők, laboratóriumok és kórházak is az egészségügyi biztosítási rendszer keretében maradtak. Ez kellőképpen lelohasztotta az orvosok privatizálási kedvét, hiszen a hiteleiket akkor is fizetniük kell, ha a tb-ből származó bevételek csak alig növekednek. Nem csoda tehát, hogy három év után a kórházaknak csak 10%-a van magánkézben, ebből 3% a régi intézmény, a többit újonnan létesítették. Az egészségügyi dolgozókat a kormányzat csak most februárban vidította fel kissé, amikor bejelentette, hogy a cseheknek hamarosan napi 55 koronát kell majd fizetniük a kórházi ellátásért, hiszen otthon is kellene enniük. Ám a cseh orvostársadalom szinte egyöntetűen azt vallja, hogy a pácienseknek az orvosi ellátásért ennél sokkal többet kellene fizetniük.

• Belföld