Skip to main content

Békés váltás

Vissza a főcikkhez →


Míg a parlament asztalán tárgyalásra várva fekszik a törvénytervezet az egyházi ingatlanok sorsáról, a Békés megyei Dévaványán például öntevékenyen megegyezett a helyi református egyház és a helyi önkormányzati testület.

A régi református iskola épülete már nem volt iskola, időközben épült egy új. A régi épületben, ahol idősek klubja s egyéb közösségi intézmények kaptak helyet, a jövő tanévben ismét tanítás lesz: az iskolát – egyelőre első, második és harmadik osztállyal, 25-25 gyerekkel – az önkormányzat és a református egyház közösen tartják fenn. Felügyeletére iskolaszéket hoztak létre az alpolgármesterből, a református lelkészből és egy nyugdíjas könyvtárosnőből. Az önkormányzat odaadja a költségvetéstől kapott „fejpénzt”, ad hozzá a helyi református közösség és a debreceni református egyházkerület. Az iskola viszont „ökumenikus” lesz: helyet kaphat benne a községben meghonosodott többi felekezet gyereknépe is, a katolikusok, a baptisták és a Jehova tanúi. Az új „ökumenikus” tantestületbe máris átmegy a községi általános iskola öt pedagógusa, s érkeznek új értelmiségiek is, „vidékről” – ahogyan az önkormányzat egyik képviselője fogalmazott. Például Angliából. Az iskolaszék ugyanis egy jelenleg angliai ösztöndíjas idejét töltő pedagógusjelölttel is tárgyal. Egyenlőre német nyelvoktatásra rendezkednek be már első osztálytól, a lelkész felesége történetesen némettanár. Az épület ugyan felújításra szorul, a szülők érdeklődése mégis óriási: sokkal többen jelentkeztek, mint ahány gyereket az új iskola fogadni tud. A renoválásra az önkormányzat is pénzt különített el, az egyház pedig források után néz, jövőre szeretnének hozzáfogni. Érdeklődve várjuk, végül hogyan válogat a gyerekek között az iskolaszék, és hogy fogja fenntartani az önkormányzat az állami iskolát.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon