Skip to main content

A gazdátlan társadalombiztosítás újabb kalandjai

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A tb pénzére legújabban a munkaügyi tárca vetett szemet. Miután az előző kormány rásózta az egészségügyi ellátást, a mostani belőle szeretné kiszivattyúzni azt a pénzt, amivel a meredeken növekvő munkanélküliséget lehet finanszírozni. Láthatóan a kormányt – de úgy látszik, mindegyiket – sokkal jobban foglalkoztatja az a probléma, hogy a költségvetés kiadásait milyen trükkel csökkenthetné, mint a két és fél millió nyugdíjas állampolgár sorsa. Mert következetesen elmaradnak azok a lépések, melyek a nyugdíjalapot védenék, és a nyugdíjak karbantartását, de legalább ennek feltételeit megteremtenék.

Külön felhívnánk a figyelmet a titokzatos tb-terveknek egy közös vonására. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője, Botos József az új, általuk tervezett nyugdíjrendszerben jutalmazni szeretné azokat a szülőket, akik taníttatták gyerekeiket. A legújabb Munkanélküli-biztosítási Alapról szóló koncepcióban pedig az szerepel, hogy a közép- vagy felsőfokú végzettségű, de elhelyezkedni nem tudó fiatalokat fél évig megilletné a minimálbér 75%-ának megfelelő munkanélküli-járadék, bár a biztosításban még nem vehettek részt, mert nem volt jövedelmük. Az ő járadékukat tehát többek között az iskolázatlan segéd- és betanított munkások befizetései fedeznék. Például azok a szerencsések, akik már akkor is előkelő mélyépítő munkához jutottak kortársaik közül, mikor ők még a középiskola és az egyetem padjait koptatták. Ugyanakkor – egy másik kormánytervezet szerint – a munkához nem jutó iskolázatlanok is kapnak valamit: családi pótlékot. A minimálbér ma 5600 Ft, annak 75%-a 4200 Ft a családi pótlék pedig 1870-2170 Ft. (Ezt természetesen a tanulók szüleinek is fizetik, a főiskolások szociális támogatást élveznek.)

A tisztes középrétegek terheinek enyhítése s a minőségi (tanult) állampolgár-palánták féltő nevelése fontos dolog. Ám az esélyek egyenlősége is az. S mindeddig elmaradtak azok a viták, amelyek során a társadalom e kérdésben konszenzusra jut. Vagy ezt az értékrangsorolást a kormány vállalja magára?

Jávor Andrástól, a Népjóléti Minisztérium közigazgatási államtitkárától lapzártakor megtudtuk, hogy a Munkanélküli-biztosítási Alap terve a Munkaügyi Minisztériumé, és egyelőre még a kormány sem hagyta jóvá. A kormányon belüli egyeztetésre a héten kerül sor.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon