Skip to main content

Beszélő hetilap, 45. szám, Évfolyam 2, Szám 53

(Kincses Katalin) - Kis János: [Olvasói észrevétel és szerkesztőségi válasz]

(Harmai Gábor): Tisztelt Szerkesztőség!

(Baracs Tibor): Kérdések az Egzisztencia Alaphoz

Fényi Tibor: A pártnyűvő

bauer: Pozsgay

Kozák Gyula: A bérlakáscsapda

avagy: vigyázz, Demszky!

–lt [Solt Ottilia]: A gazdátlan társadalombiztosítás újabb kalandjai

[Solt Ottilia]: Parlamenti kis színesek

: Talán most…

A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája nyilatkozata a munkásmozgalmi utcanevek megváltoztatásáról

: Az afféle egyszerű vélemény nem tény!

Beszélgetés Haraszti Miklóssal

Gyekiczki András: Elhúzódó pártalkuk

Hellenbart Tamás: A krisztinavárosi postahivatal sztrájkoló kézbesítőinek közleménye

–t–a [Solt Ottilia]: Mentesítő vonat

Ara-Kovács Attila: Az együttélés bizonyos tanulságai

Sütő András nyilatkozik…

Imrich Fuhl: Egység nincs, de a legitimitás is kétséges

A Magyarországi Szlovákok Szövetségének kongresszusa

: Ami elválaszt és ami összeköt…

Gyurovszky S. László: „Erőmű pedig lesz!”

(kőszeg): Helsinki Polgárok

A hidegháború szép évei

: Felhívás

Ara-Kovács Attila - Zaválnij Georgij: Békés Kaukázus?

Interjú Grúzia „erős emberével”, Zviad Gamszahurdiával

Vajna János: Az új parasztháború

Eörsi János: Cifra nyomorúságunk

E. J. [Eörsi János]: Az ÁSZ kontrája

Gerle János: A csodálkozás esélyéért

Janáky István - Koris János: Duna menti füzér

nwa [Nagy W. András]: Utat a kerekeknek!

–eö– [Eörsi János]: Emlékeztető

Nagy Sándor és Johannes Schrégle tárgyalása

Sinka Sándor: Kultúrajándékok

Gazdag koncert a Szeta javára az Egyetemi Színpadon

Varga Júlia: Válasz Kása Csaba Aki szegény ne tanuljon… című írására

A Szerk. - Iványi Gábor: Van-e Vallásügyi Tanács?

Megjegyzések a Sarokkő… c. cikkhez (Beszélő, 42. szám)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon