Skip to main content

Egység nincs, de a legitimitás is kétséges

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Magyarországi Szlovákok Szövetségének kongresszusa


A kongresszus résztvevői elítélőleg fogalmazták meg: még mindig nincs parlamenti képviseletük a magyarországi nemzetiségeknek, illetve késik a nemzetiségi törvény megalkotása. Továbbá nem ismeretes, hogyan akarja a magyar oktatási kormányzat megoldani a szlovákok kétnyelvű és nyelvoktató iskoláival kapcsolatos problémákat. Tisztázásra váró feladat az anyanemzettel való további együttműködés formája is, mivel év végén lejár a két ország közötti ötéves kulturális egyezmény. Az MSZSZ rendkívüli kongresszusa a megszüntetett főtitkári tisztség helyett elnökké választotta a szövetség eddigi vezetőjét, Jakab Róbertnét, aki mellesleg a Magyar Szocialista Párt listáján jutott be a legutóbbi parlamenti választások során a parlamentbe, amelynek azelőtt alelnöke volt. Egyebek között ezért is hangzott furcsán a szájából a deklaráció, miszerint az MSZSZ a jövőben pártoktól független szervezetként kíván működni.

A politikai és társadalmi rendszerváltás a magyarországi szlovákok körében egy országos érdekvédelmi hálózat, ha úgy tetszik, önkormányzat létrehozását tette szükségessé. A 104 (szlovákok által is lakott) település egyharmadában ez év elejétől már megindult az önszerveződés folyamata, amelynek kirívó szépséghibája, hogy a helyi szervezetek létrehozását a szövetség anyagilag is ösztönözte. Ezáltal a helyi kezdeményezések függőségi viszonyba kerülésének veszélye áll fenn. Éppen ezért nem meglepő, hogy a helyi közösségek nem a mind ez ideig tagdíjaikból élő, új, valóban demokratikus alternatív szlovák szervezetekhez csatlakoztak. Való igaz, hogy a Szlovákok Szabad Szervezete, a Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete és a Magyarországi Szlovák Írók Egyesülete mögött nem állnak tömegek, de ezt az MSZSZ sem állíthatja magáról. Legitimitása azonban nemcsak ezért vonható kétségbe. A kongresszuson részt vett küldötteket ugyan 87 szlovák település lakosai választották titkos szavazással, de a küldöttválasztó közgyűléseken a résztvevők aránya meghökkentően alacsony volt. Mind a kisebb, mind a többezres községekben általában tíz-húsz, csak ritkán negyven érdeklődő döntött a küldöttek személyéről. Érdekes, hogy a delegálók száma az egyik legnagyobb szlovák településen. Tótkomlóson sem érte el az ötvenet. Kérdéses tehát, kinek az érdekét képviselték az így megválasztott küldöttek. A kongresszuson meghívottként jelen levő másik három szlovák szervezet álláspontja ezért is érthető: az MSZSZ nem lehet az egész magyarországi szlovákság országos érdek-képviseleti szerve, az alternatív szervezetek részvétele nélkül nem alakíthatja meg szlovákságunk önkormányzati csúcsszervét vagy szervezetét. Az „alternatívok” megdöbbenéssel hallgatták az egyik kongresszusi küldött magyar nyelvű felszólalását, amelyben elsősorban nem a hazai szlovákságért aggódva a közép-európai nemzetiségi problémák gyökerét Trianonban látja. Meglepetéssel vették tudomásul, hogy a küldöttet a szövetség országos választmányi tagságában megerősítették.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon