Nyomtatóbarát változat

Nem ünnepi megemlékezésre hívta a Cseh–Szlovák Kulturális és Tájékoztató Központ az újságírókat és a hazai politikai élet képviselőit a „bársonyos” forradalom első évfordulója előtt néhány nappal, hanem a cseh–szlovák–magyar kapcsolatok jelenlegi kérdéseinek megvitatására.

Mert megvitatnivaló volt bőven. Mindjárt a kerekasztal-beszélgetés kezdetén kisebb „érdes” forradalmat robbantott ki a szlovák nyelvtörvény értelmezése. Milan Zemko, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke túlzónak tekintette azt a Duray Miklóstól idézett minősítést, miszerint a nyelvtörvény „időzített bomba” lett volna. Megítélése szerint a viták csak Pozsony környékére koncentrálódtak. Az viszont tény – állapította meg –, hogy mindez a Szlovák Nemzeti Párt és a kommunisták puccskísérletének volt része, akik ily módon akarták lejáratni az amúgy is törékeny kormánykoalíciót. Érdemes utalni arra – hangsúlyozta –, hogy a szlovák értelmiség 90 százaléka ellenezte a Matica Slovenská követeléseinek érvényesítését.

A másik „érdes” téma a Bős–Nagymaros vízlépcső ügye volt. Ivo Svoboda, a Cseh Nemzeti Tanács képviselője szerint minden tekintetben patthelyzet alakult ki. Sokak előtt világossá vált, hogy az erőmű megépítése ökológiailag veszélyes, energetikailag nem rentábilis, az is mindenki előtt bizonyos kell hogy legyen, hogy nem kezelhetjük az erőművet a „múlt politikai emlékműveként”. A kérdés ezután csak az, mit kell tenni műszaki szempontból. A cseh–szlovák kormány úgy véli, a munkálatok olyannyira előrehaladtak, hogy leállításuk műszakilag lehetetlen. Zemko úr szerint nagy felelősség terheli a magyar felet az elmúlt tíz év következetlen döntései miatt, mindenesetre most várják a magyar kormány álláspontját: november 15-ig kellene átnyújtaniuk ökológiai szempontjaik jegyzékét.

Grendel Lajos, a pozsonyi Irodalmi Szemle főszerkesztője szerint a szlovák–magyar súrlódások fő oka az, hogy sem a magyar, sem a szlovák, sem a cseh kormánynak nincs távlati elképzelése a közép-európai együttműködést illetően, és ebben a helyzetben teljesen érthető, ha mindenki önvédelmi gesztusokra rendezkedik be. Úgy véli, nem érdemes sem „monarchiás”, sem „Duna-völgyi” álmokat dédelgetni, egyszerűen tényként kell kezelni azt az adottságot, hogy a Duna két oldalán élünk. Hogy ami elválaszt, az egyúttal összeköt bennünket…

• Belföld