Skip to main content

Mentesítő vonat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Volt a hó eleji Nagy Pályaudvari Takarítási (és bezárási) Akciónak egy kicsit titokzatos mozzanata, bizonyos mentesítő vonat.

A bőven áradó sajtótudósítások némelyike megemlítette, hogy román állampolgárok kaptak ingyenjegyet a MÁV-tól. A kisebbségek védelmében mindig harcra kész szociális munkások aggódtak. Kényszer?

Lapunk először a rendőrséghez fordult. A BRFK ügyeletén mit sem tudtak az egészről. Ám mivel az ügyeletes tiszt – akiért elindultak, hogy a telefonhoz hívják – nem került meg, gyanakodni kezdtünk. Találkoztunk a Parlamentben Kara Pál helyettes belügyi államtitkárral. Mi történt a jogellenesen itt tartózkodó külföldiekkel? – kérdeztük ravaszul. Szegény Kara Pál azt felelte, hogy még a nem jogellenesen itt tartózkodókról sem tud semmit. Az ingyenjegyekkel és gyanúinkkal kapcsolatban az volt a legzavarbaejtőbb, hogy eközben a Keleti pályaudvaron változatlanul táboroztak romániai cigányok, mint már hetek óta. Akkor kiket zsuppoltak vissza?

A cigányok – úgy tűnt – senkivel sem kommunikálnak. Azokkal az erdélyi magyarokkal sem, akik szintén ott aludtak a pályaudvaron. Egyik éjjel – november 1-jén – eltűntek, de aztán visszatértek. A november 2-i demonstratív takarítás után, mikor is csecsemőkkel és kisdedekkel együtt noszogatták őket talpra a MÁV-os közegek; egy jó félóra múlva csöndben visszaengedték a családokat a már kitakarított folyosószárnyba. A terelgetést, noszogatást is csöndben tűrték, ahogy valószínűtlen egykedvűséggel laktak a pályaudvaron, talán várva, nem tudni, mit. Végül Lakner Zoltántól, a Népjóléti Minisztérium biztosától (azóta kormánybiztos) tudtuk meg a következőket (november 1-jén): Békés megyéből kerítettek egy románul tudó cigány tolmácsot, akinek a közvetítésével megegyeztek a romániai cigányokkal. Visszamennének, de nincs pénzük útiköltségre, útravalóra.

A MÁV már délutánra előállította a különvagont. A minisztérium meleg ruhát s egynapi élelmet szerzett a Vöröskereszttől meg a Máltai Szeretetszolgálattól, 48 személy utazott el Aradra.

Hogy mit csinálnak Aradon? Hogy jutnak tovább, van-e hová? S mi lesz a többiekkel itt? Vagy majd ott?

Nyomozgatásunk melléktermékeként értesültünk arról, hogy három héttel ezelőtt 18 pakisztáni, 5 szomáliai és 6 Sri Lanka-i földönfutót helyezett el a rendőrség a kerepestarcsai szűrőtáborban, továbbá egy 16 éves angolai gyereket a gyermekvédő intézetben. (Fekete bőrűek ismét voltak néhányan a múlt héten a pályaudvaron.)

Szabad ország lettünk.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon