Skip to main content

–t–a [Solt Ottilia]

–t–a [Solt Ottilia]: Mentesítő vonat


Volt a hó eleji Nagy Pályaudvari Takarítási (és bezárási) Akciónak egy kicsit titokzatos mozzanata, bizonyos mentesítő vonat.

A bőven áradó sajtótudósítások némelyike megemlítette, hogy román állampolgárok kaptak ingyenjegyet a MÁV-tól. A kisebbségek védelmében mindig harcra kész szociális munkások aggódtak. Kényszer?

Lapunk először a rendőrséghez fordult. A BRFK ügyeletén mit sem tudtak az egészről. Ám mivel az ügyeletes tiszt – akiért elindultak, hogy a telefonhoz hívják – nem került meg, gyanakodni kezdtünk.




–t–a [Solt Ottilia]: Haladó hagyományok folytatói

Jogállamot, joghurtot


A szegedi diákok egyhangúlag köszönetet mondanak a kormánynak. Szilárd meggyőződésük, hogy a kormány segítsége nélkül képtelen lettek volna erőteljes érdekvédelmi mozgalomba tömörülni, de mikor mozgolódásuk megalázó elutasítással találkozott, felbőszültek, és szárnyaik nőttek. Szerdára, a nagy országos demonstráció napjára feladták szigorú tartózkodásukat is, amellyel elhárítottak minden pártérintkezést (a Fidesszel való együttműködést is beleértve), s meghívták a JATE auditorium maximumába az összes pártokat.

–t–a [Solt Ottilia]: Folytatásos szomorújáték a fővárosi hajléktalanokról

(2. rész)


Feltehetően a legszorgalmasabb napilapolvasók sem hasonlították össze a Fővárosi Tanács két kicsiny közleményét, mely egymástól jó két hétnyi távolságban látott napvilágot. Az elsőből (fogalmazványa december 22-én született, Ceausescu lemondása után fél órával, s december 29-én került a Népszabadságba) a hajléktalanok súlyos problémáinak megoldására valamilyen induló lépés látszik kirajzolódni.

„Alapítvány a hajléktalanok megsegítésére

A társadalmi szervezetek alapítványt hoznak létre és gondozási központot állítanak fel a hajléktalanok problémáinak orvoslására.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon