Skip to main content

Haladó hagyományok folytatói

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Jogállamot, joghurtot


A szegedi diákok egyhangúlag köszönetet mondanak a kormánynak. Szilárd meggyőződésük, hogy a kormány segítsége nélkül képtelen lettek volna erőteljes érdekvédelmi mozgalomba tömörülni, de mikor mozgolódásuk megalázó elutasítással találkozott, felbőszültek, és szárnyaik nőttek. Szerdára, a nagy országos demonstráció napjára feladták szigorú tartózkodásukat is, amellyel elhárítottak minden pártérintkezést (a Fidesszel való együttműködést is beleértve), s meghívták a JATE auditorium maximumába az összes pártokat. Elő a farbával, ki mit mond nekik?

A csípős szövegű transzparensek alatt hömpölygő többezres délelőtti tüntetés után, miután díszes koporsóban ravatalozták fel a felsőoktatást, s felékesítették aszfaltrajzokkal az egyetem mögötti sétálóutcát, plakátokkal magát az egyetemet, zsúfolásig telt teremben kezdődött a pártfórum. Az MDF és a Kereszténydemokrata Néppárt nem jött el, csak levelet küldött. Nem csoda hát, hogy az ellenzéki pártok delegátusait tombolva ünnepelték a gyerekek. S az Ideiglenes Érdekvédelmi Tanács vezetője, Gyurity Márk végzős bölcsész volt kénytelen védelmébe venni a bátor, de hálátlan szerepű helyi kisgazdát – egyébként szelíd költő az illető –, aki egyedül képviselte testi valójában a kormánypártokat. Temperamentumos önerősítő tréning volt a diákoknak ez a délután, annak a szövetségnek a megpecsételése (ti. az ellenzékkel), amit kétségkívül a kormány képviselői, legfőképpen a miniszterelnök boronált össze. Persze demokráciában kormánypárti diákmozgalmat nem nagyon lehet elképzelni.

A nagygyűlés vagy fórum előtt a szervezők portásfülkeszerű kuckóban felütött főhadiszállásukon nyüzsögtek – többek között az aulában és az utcán osztogatott tea utánpótlását koordinálták, mert hűvös és nedves volt az idő –, mikor barázdált arcú, de cinkos pillantású idegen toppant be. „Csináljatok videófelvételt gyerekek, és küldjétek el Antall úrnak! Hadd lássa, mekkora a törpe kisebbség! Hoztam hozzá egy kis pénzt.” S kitett az asztalra pár darab ezrest, majd távozott. Kicsit gyanakodva néztem körül. Ez az élet? Vagy szemléltetőfilm forgatására csöppentem be? Az élet volt.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon