Skip to main content

Hon a hazában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A hazai közvélemény a közelmúltig úgy tudta, hogy a mai Magyarországon – a cigányoktól eltekintve – csupán kis számban élnek nemzetiségek, illetve az itt élők bőséggel rendelkeznek kisebbségi jogokkal. A pártállami rendszer bomlása közepette a magyarországi nemzetiségek problémái is felszínre kerültek. E jogokat a közvélemény elvben többnyire elismeri, a nemzetiségi sérelmek emlegetésére azonban igen sokan reagálnak türelmetlenül. Különösen rossz néven veszik, ha a nemzetiségek képviselői a hazai kisebbségek helyzetét a határainkon túl élő magyarok helyzetével hasonlítják össze.

Lapunk már több vitatkozó írást közölt a kérdésről (Magyarországi nemzetiségi sérelmek; Válasz Féderer úrnak – 1990. március 3., Féderer úr jóvátételt követel? – 1990. április 6.). Az alábbi két írás a kisebbségi asszimilációval, a nemzetiségi intézmények és a nemzetiségi képviselet hiányával foglalkozik. Ez utóbbi probléma megoldására az SZDSZ törvényjavaslatot készít elő. A tervezet elfogadása esetén megteremti a lehetőséget arra, hogy a nemzetiségek arányuknak megfelelő számban és politikai akaratukat kifejezve titkos szavazással válasszanak képviselőket anélkül, hogy rákényszerülnének nemzetiségi hovatartozásuk deklarálására. A Tölgyessy Péter által kidolgozott javaslat ismertetésére visszatérünk. Hely hiányában nem közölhettük dr. Halabuk József válaszát Őri Tibor: Nemzetiségi helyzet nemzetiségi szemmel (1990. május 5.) című cikkére. Most jóvátesszük mulasztásunkat: a levél, amelyet rövidítve adunk közre, a nemzetiségi panaszokkal szemben széles körben megnyilvánuló fenntartásokat tükrözi.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon