Skip to main content

Vendégünk volt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Az illegalitásból a törvényhozásba


A Szlovákiában élő magyarok a nemzetiségi ellentétek éleződését érzékelik. Hogyan látja ezt Prágából?

Természetesen elevenek és fájók a nemzetiségi súrlódások. A szabadságban ébredező emberek keresik identitásukat, és ettől nem szabad megijedni. Csehek és szlovákok; csehszlovákok és magyarok; csehszlovákok és lengyelek; csehszlovákok, magyarok és cigányok közötti feszültségek szövevényét kell szétbontani. Ez nem csak törvényalkotás. Az emberek gondolkodásának meg kell változni, ehhez pedig időre van szükség. A puszta elitváltás, de még a rendszerváltás sem oldja meg automatikusan a nemzeti problémákat. Ami a magyar–szlovák ellentéteket illeti, nem feledkezhetünk meg róla, hogy hátterükben nem csak az elmúlt 40 év áll. Ennél sokkal tovább kell visszamenni a múltba. Ilyen mély problémákat végképp nem lehet egyik napról a másikra feloldani. De az biztos, hogy nagyon érzékenyen kell a kérdést kezelni, ezzel tisztában vagyok.

Lát-e esélyt arra, hogy térségünk hajdani demokratikus ellenzékeinek együttműködése segít a térség bonyodalmas problémáinak megoldásában?

– A nemzetek között szerintem nem voltak komolyabb ellentétek, sőt, inkább a közös tapasztalatok, a hasonlóság jellemzi a viszonyunkat. Inkább az uralmak közötti ellentétekről beszélhetünk, amelyeket az uralmat gyakorlók éleztek; ilyenek a vámháborúk vagy a bős–nagymarosi beruházás. Az ilyeneket minél gyorsabban racionálisan fel kell számolnunk, és viszonyunkat a továbbiakban az összeurópai perspektívában körvonalazhatjuk.

A XX. században egyedülálló alkalom áll előttünk, nem szalaszthatjuk el apró dolgok fölött vitatkozva. Helyezzük előtérbe sorsunkból adódó közös tapasztalatainkat, és a Helsinki Egyezmény szellemét és szövegét tekintsük kiindulópontnak. A helsinki folyamat a legjobb orvosság a nacionalizmus ellen.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon