A Magyar Hírlap azon a napon rukkolt ki a cikkeddel, amikor megjelent az agrobankos vezérek letartóztatásának híre. A látszat tehát „ellened” szólt.
Ha kiszimatoltam volna, hogy a rendőrség akcióra készül az Agrobank ellen, és az anyagot megszerzem, az is komoly teljesítmény lenne. A lapok rendőrségi tudósítói nap mint nap ott lógnak a rendőrtisztek nyakán, hogy információkhoz jussanak.
Wachsler Tamás (Fidesz-képviselő, a parlament honvédelmi bizottságának oszlopos tagja és állandó szereplője) figyelemre méltóan gondoskodik róla, hogy jelen legyen a nyilvánosságban. Az elmúlt parlamenti ciklusban Für Lajos minisztériumát tartotta frászban kellemetlen, milliárdok hollétére irányuló kérdéseivel. Majd – miután annyi kiválási botrány viharában szilárdan kitartott az Orbán–Kövér–Áder-vezérkar mellett – az őszi Fidesz-kongresszuson elnökjelöltként, mint Orbán vetélytársa lépett fel.
1994. július 15-én a parlament 265 igenjével (stb. stb.) megkaptuk a második szabadon választott felelőst.
A költségvetés sarokszámainak megváltozása felforgatta a társadalombiztosítási költségvetést is, ha nem is olyan megrendítően, mint a kormánypártok és az érdekképviseletek adócsökkentési alkujának megkötésekor látszott. (Beszélő, III. évf. 49. sz.) Az ellenzék azt ajánlotta a kormánynak, hogy vonja vissza a benyújtott tb költségvetési tervezetet, mert az időközben elfogadott költségvetési változások érvénytelenné teszik az egészet. Ha ezek a számok és összefüggések képezik a vita alapját, teljesen kaotikussá válik az egész.
1992. augusztus 8-i (III. évf. 32.) számunkban terjedelmes összeállításban mutattuk be a művi abortusz törvényi szabályozása körüli lengyel vitát, Abortuszháború Lengyelországban címmel. Ez idő tájt küldte szét a Pacem in Utero (Békét az anyaméhben) Egyesület öt magyar társadalmi szervezet közös Nyilatkozatát, amelyben elhatárolják magukat Pusztai Erzsébet népjóléti minisztériumi politikai államtitkár abortusztörvény-tervezetétől. Dr.
Az utolsó gazdaságélénkítés
A Nagykanizsai Bútorgyár, mint annyi más vállalat, az 1985-ös MSZMP-kongresszuson meghirdetett élénkítő gazdaságpolitika nyomán növelte jó nagyra kapacitását és hitelállományát.
A témát – mi tagadás – az ellenzék, nevezetesen Horn Gyula, az MSZP elnöke indította:
Horn Gyula (MSZP):
Furcsának találom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt fenntartja magának azt a jogot, hogy követelje a rádió- és a tévéelnök lemondását annak ellenére, hogy ők megállapodtak az egyházi vonatkozású műsorok adásairól az egyházakkal. Mindkét elnököt a miniszterelnök nevezte ki, neki van joga felmenteni őket. Ez egyelőre, a médiatörvény megszületéséig tehát kormányzati ügy.
„Éhségsztrájk Magyarország megmentéséért” – hirdeti a transzparens immár több mint két hete a Parlament előtti gyöpön, mely speciális magyar Hyde Parkká növi ki magát, a mi sajátos politikai kultúránk szimbólumává: a konok pótcselekvők többnyire szánalomra méltó színpadává. (A pionírparlament előtti táborverők egyébként meglepően jó eredményeket értek el: meglett egy bazárbérlet, egy szükséglakás, Csövit ugyan majdnem bevarrtak néhány évre, de aztán váratlanul korrekt bírósági tárgyalás után mégsem, s R. S.
Mi az az ODU? Országos Diák Unió, középiskolások érdekvédelmi szervezete. Meg 1989-ben alakult, a KISZ védőszárnyai alatt, de év végén otthagyták az utódszervezetet, a DEMISZ-t, csak a MISZOT-ban (Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa) maradtak benn. Az ODU tagjai egyes települések középiskolás szervezetei, illetve egyének, diákok, tanárok, pártfogó felnőttek. A döntéshozó szervben, a Képviseleti Fórumban azonban csak diákoknak van szavazati joguk.
Ment már néhány miniszter – lehet, hogy megy még másik is –, de ez még nem lenne említésre méltó. Elvégre attól demokrácia a demokrácia, hogy a miniszterek leköszönnek, mert szembekerülnek a kormány más tagjaival, netán a miniszterelnökkel; elköszönnek, mert működésük nyomán botrány fakadt. A demokráciában a miniszter pozíciója egyáltalán nem irigylésre méltó. Minduntalan történik valami, s neki közmegelégedésre meg kell birkóznia azzal a valamivel. Ráadásul rosszmájú kibicek zsongása-bongása közepette – ez a demokratikus nyilvánosság: a sajtó, a rádió, a televízió.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 47 hét
9 év 20 hét
9 év 24 hét
9 év 24 hét
9 év 25 hét
9 év 26 hét
9 év 26 hét
9 év 28 hét
9 év 28 hét
9 év 29 hét