Skip to main content

Parlamenten kívül

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Éhségsztrájk Magyarország megmentéséért” – hirdeti a transzparens immár több mint két hete a Parlament előtti gyöpön, mely speciális magyar Hyde Parkká növi ki magát, a mi sajátos politikai kultúránk szimbólumává: a konok pótcselekvők többnyire szánalomra méltó színpadává. (A pionírparlament előtti táborverők egyébként meglepően jó eredményeket értek el: meglett egy bazárbérlet, egy szükséglakás, Csövit ugyan majdnem bevarrtak néhány évre, de aztán váratlanul korrekt bírósági tárgyalás után mégsem, s R. S. úr már majd egy éve nem demonstrál sehol, ellenben polgárosodott.)

A mostani éhségsztrájkot a Magyarok Nemzeti Szövetsége c. szervezet fémjelzi, amely Romhányi Lászlóval van összefüggésben – többek között –, s azonkívül a radikális konzervatív kisgazdákkal is, mint Torgyán pártelnök felkaroló hadműveleteiből – nyilvánosan a házelnök jóindulatába ajánlotta őket – a csoportozat elé elhelyezett allegorikus objektből (kereszt, közepén kenyér, azaz búza, két oldalán egy üveg, azaz bor, s egy biblia, azaz békesség), valamint a kisgazdajelvényes rendezőkből kitetszik. Bizony, ha Magyarország megmentéséig akartok éhezni, annak szomorú vége lesz – gondolná a főtranszparens gyanútlan szemlélője, ha nem magyaráznák el neki, hogy igazából az emberi jogok becikkelyezéséről van szó, mely lehetővé tenné, hogy a hágai nemzetközi bíróságon semmisítsék meg az emberi jogok egységokmányát sértő kárpótlási torvényt. A demonstrálók nem látszanak nagyon jómódúnak stb. Az alkalmilag közéjük álló ózdi Sz. bácsit pl. bíróság ítélte vagyonelkobzásra, vendéglőjéért tehát nem kap kárpótlást. Ám kétségkívül felvethető, hogy az MSZOSZ törvénytipró elszámolás-megtagadását nyíltan felkaroló MSZP-képviselőkön füstölgő kormánypártok nem tartják-e elfogadhatatlannak e parlamenten kívüli eszközök bevetését a kormányzó kisgazdapárt részéről.

Ahogyan az várható volt, az ország jövőjéért magukat sanyargató radikálisok hamarosan társakat kaptak néhány nappal később feltűnt három hajléktalan: egy előrehaladott terhes, elnyűtt fiatalasszony, az élettársa és egy epilepsziás volt állami gondozott. Ők elfogadható hajlékot, megélhetést követelnek szegények, a Hajléktalan Gondozási Központ szolgáltatásaival nincsenek megelégedve. S legújabban megjelent a téren egy öregúr, aki szorosan odaláncolta magát egy parkrendészeti táblához. Nem eszik és nem iszik addig, amíg a katonai ügyészség, valamint a legfőbb ügyészség a helyszínen – Keszthelyen – ki nem vizsgálja a birtokperes ügyét, melyben 10 éve folyamatosan alulmarad a helyi hatóságokkal szemben. Továbbá követeli gondnokoltságának megszüntetését – ugyanis 1984-ben elmeállapotára való tekintettel gondnokság alá helyezték mint paranoiás perlekedőt.

Típustörténet. B. Ferenc egy Pest megyei faluból ingázott évtizedeken át a fővárosi építőiparba, aztán elhagyta a családját – vagy az űzte el őt –, és kezdte elölről az ország másik sarkában. Vett egy telket, a két kezével épített egy házat, perbe keveredett a hatósággal, s bolondnak nyilváníttatott. 1984 óta jogaitól megfosztva él szálegyedül, a nagy ház egyik sarkában. Nem nagyon lehet vele kommunikálni. Sok mindent rejteget. (A rendőrség kissé zavarodott, kihívja a mentőket, azok megvizsgálják s otthagyják. Nekik itt semmi dolguk.) De sok mindent meg is mutat. Például egy zárójelentést. A Pszichiátriai Klinikán állította ki dr. Ungvári Gábor, s az áll benne, hogy a saját kérésére kivizsgált pácienst átlagos intelligenciájúnak,  épelméjűnek találták. A dátuma: 1984. március 1. S a bírósági ítélet, mely dr. Antal Károly igazságügyi elmeszakértő véleményére támaszkodva megfosztja jogképességétől, 1984. március 8-án kelt. Szegény B. Ferenc története alighanem örökre titok marad.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon