
Sz. P., Heine-Medin kór következtében béna lábú II. kerületi lakos – miután türelmét vesztette a rokkantaknak kiutalható speciális Trabantra várakozván – múlt év őszén vásárolt egy használt Trabantot, átalakíttatta, és folyamodott a tanácshoz a rokkantakat megillető benzin-hozzájárulásért. Mellékelte az Országos Orvosszakértői Intézet 1989. III. 14-én kelt, 81.900/89. sz. bizottsági véleményét, mely szerint (rokkant) „állapota végleges”.
1990. január 15-én ismét igényelte az esedékes benzinpénzt. (Talán mondanunk sem kell, hogy a 2 gyerekes, rokkantnyugdíjas hősünknél nem hevert számolatlanul a fölös pénz.) Az ügyfélszolgálati iroda főelőadója január 25-én válaszolt: kéri a friss orvosi igazolás mellékelését. Feltételezéseink:
1. A főelőadó különösen optimista alkat, s bízik benne, hogy a ’89. márciusában véglegesen rokkantnak nyilvánított Sz. P. ’90. januárra meggyógyult.
2. A főelőadó fafejű és érzéketlen, hanyag bürokrata.
Csak az a baj, hogy Sz. P.-nek nincs pénze elandalodni a feltételezéseken.
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 12 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét