Skip to main content

1 éven belül gyógyuló végleges állapot?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Bagatelle 3.


Sz. P., Heine-Medin kór következtében béna lábú II. kerületi lakos – miután türelmét vesztette a rokkantaknak kiutalható speciális Trabantra várakozván – múlt év őszén vásárolt egy használt Trabantot, átalakíttatta, és folyamodott a tanácshoz a rokkantakat megillető benzin-hozzájárulásért. Mellékelte az Országos Orvosszakértői Intézet 1989. III. 14-én kelt, 81.900/89. sz. bizottsági véleményét, mely szerint (rokkant) „állapota végleges”.

1990. január 15-én ismét igényelte az esedékes benzinpénzt. (Talán mondanunk sem kell, hogy a 2 gyerekes, rokkantnyugdíjas hősünknél nem hevert számolatlanul a fölös pénz.) Az ügyfélszolgálati iroda főelőadója január 25-én válaszolt: kéri a friss orvosi igazolás mellékelését. Feltételezéseink:

1. A főelőadó különösen optimista alkat, s bízik benne, hogy a ’89. márciusában véglegesen rokkantnak nyilvánított Sz. P. ’90. januárra meggyógyult.

2. A főelőadó fafejű és érzéketlen, hanyag bürokrata.

Csak az a baj, hogy Sz. P.-nek nincs pénze elandalodni a feltételezéseken.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon