Skip to main content

Fiatal karthauziak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Wachsler Tamás (Fidesz-képviselő, a parlament honvédelmi bizottságának oszlopos tagja és állandó szereplője) figyelemre méltóan gondoskodik róla, hogy jelen legyen a nyilvánosságban. Az elmúlt parlamenti ciklusban Für Lajos minisztériumát tartotta frászban kellemetlen, milliárdok hollétére irányuló kérdéseivel. Majd – miután annyi kiválási botrány viharában szilárdan kitartott az Orbán–Kövér–Áder-vezérkar mellett – az őszi Fidesz-kongresszuson elnökjelöltként, mint Orbán vetélytársa lépett fel. Bár világos programalternatívát nem mutatott fel, kapott százhúsz szavazatot Orbán kétszázötvenével szemben, ami azért nem csekélység. Alelnök mindenesetre lett belőle. Elmélyültebb szemlélők persze inkább arra figyeltek fel, hogy Pokorni Zoltán, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéből átigazolt újonc Fidesz-politikus alelnökjelöltként éppen annyi szavazatot kapott, mint Orbán Viktor. Pokorni tehát Wachslernél figyelemre méltóbb versenyző lehet még. Talán ezért is szabódott a Fidesz-elnökség, amikor arról kellett dönteni, hogy ő legyen-e a Fidesz budapesti főpolgármester-jelöltje.

Alighogy a Für-minisztérium titkosszolgálati tevékenységét vizsgáló ad hoc bizottság – Wachsler Tamás elnökletével – befejezte munkáját, és az ad hoc elnök annak rendje és módja szerint elnyilatkozta elnyilatkoznivalóit a tévében, rádióban, újságokban, a hétvégi Fidesz-választmányi ülés alkalmából Wachsler ismét kavart egyet. Kérdéseket intézett az elnökséghez a Fidesz anyagi ügyeiről, de hogy, hogy nem, kérdései a sajtóba is kijutottak. Lett nagy izgalom, ám a választmány titoktartást és hallgatást fogadott. Csak annyi derült ki, hogy Áder János válaszát Wachsler kérdéseire csupán ketten nem fogadták el (tudomásom szerint maga Wachsler, valamint a BAZ-megyei Fidesz-irodavezető. Ebben a megyében volt listavezető Wachsler Tamás). Azért Áder s vele a szűk vezetők győzelme nem volt annyira felhőtlen, noha Wachsler anyagi vádjai tételesen és korrektül cáfoltattak. A jelen lévő választmányi tagok negyede tartózkodással szavazott, nem utasította el Áder válaszát, de nem is fogadta el. A választmányban tehát az Orbán–Kövér–Áder-trióval szemben mutatkozik némi fenntartás. Pedig a testület összetételét annak idején igen gondosan kontrollálta a vezérkar. E fenntartásokkal függhet össze Kövér László alelnök lemondási szándéka, ami a napisajtóba kiszivárgott. Mert abban viszont elégedetlenkedők és feltétlen orbánisták őszintén megegyeztek, hogy az önkormányzati választásokig ezt a vitát és Kövér lemondását is jegelik. Nem akarják rontani a Fidesz esélyeit. A tét nemcsak a ’90-ben megszerzett önkormányzati pozíciók minél teljesebb megőrzése, hanem az is, hogy melyik párt lesz a következő négy évben az ellenzék vezérhajója. Abban a Fidesz egységes, hogy nehezen bocsátja meg Wachslernek a botránykeltés időzítését.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon