Skip to main content

Az új számtanpélda

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Társadalombiztosítási költségvetés


A költségvetés sarokszámainak megváltozása felforgatta a társadalombiztosítási költségvetést is, ha nem is olyan megrendítően, mint a kormánypártok és az érdekképviseletek adócsökkentési alkujának megkötésekor látszott. (Beszélő, III. évf. 49. sz.) Az ellenzék azt ajánlotta a kormánynak, hogy vonja vissza a benyújtott tb költségvetési tervezetet, mert az időközben elfogadott költségvetési változások érvénytelenné teszik az egészet. Ha ezek a számok és összefüggések képezik a vita alapját, teljesen kaotikussá válik az egész. A kormány nem ezt tette, hanem Kincses Gyula MDF-es képviselőn keresztül módosítócsomag formájában küldte el a lóhalálában átszámolt újabb változatot. Ezt mutatjuk be összeállításunkban.

Mind a bevételi, mind a kiadási oldalon jelentős változások álltak elő a költségvetési módosítások nyomán, a tb-alap hiánya azonban maradt a második változatban is pontosan 40 milliárd. A számtani mutatvány nem nagyon meggyőző. Azért, hogy az áfabevétel elmaradása miatt ne nőjön a költségvetési hiány, a tb-kassza tehermentesítésére szánt összegből spórolt el a parlamenti többség 3,3 milliárdot, ez bevételkiesés a tb-nek, akárhogy is nézzük. A nyugellátások átlagos emelését az eredetileg tervezetthez képes 2 százalékkal feltornázta az ÉT-megállapodás, ami majdnem 6 milliárd forinttal több kiadást jelent, míg biztosnak tekinthető bevételnövekedésre csak a költségvetési intézményekben dolgozók 10 milliárdos bértöbblete után fizetendő 5,4 milliárdnyi járulékból lehet számítani. Valami járuléktöbblet talán befolyik a 8000-ről 9000 Ft-ra emelt minimálbér nyomán, de ez fölöttébb kétséges. A minimálbér minden tapasztalat szerint írott malaszt, ami legfeljebb elbocsátások indoklására szolgál, betartani általában nem szokták. Az ellenzék becslése szerint legalább 3 milliárddal nagyobb hiányt okoznak a felsorolt változások, mint amekkorára a tb-költségvetés kidolgozásakor számítottak. A hamarjában benyújtott módosításban a kormány, avagy Kincses Gyula alighanem azért jelöli meg a várható bévételnövekedést 8,4 milliárdban, hogy az összeadások és kivonások végére kijöjjön a nulla. Az új változat nem nyúlt a munkanélküli-járadékban részesülők után beszedett tb-járulék várható összegéhez, holott a költségvetési sarokszámokkal együtt a munkanélküli-ellátások rendszere is alaposan megváltozott, s ezt követni fogják az ebből származó járulékbevételek is. Hasonlóképpen nem változtatta meg a módosítócsomag a gyógyszertámogatásra előirányzott összeget, pedig az, hogy végül is a gyógyszer áfamentes maradt, csökkenti a támogatási igényt.

Arról aztán ne is beszéljünk, hogy mind az eredeti, mind a módosított tb-költségvetés rendíthetetlenül tartalmaz egy milliárdos nagyságrendű bevételi tételt, a társadalombiztosításnak ingyenesen juttatott állami vagyonból származó jövedelmet. Ebből a forrásból állítólag már 1992-ben 1,88 milliárd forintra számít a tb, 1993-ra pedig 5 milliárdot tervez. Csakhogy 1992 decemberében ez a vagyon még nincs sehol. De hát a papír sokat elbír. Csak attól tartunk, hogy a tb tényleges pénzügyeihez 1993-ban ezek a papírra rótt számok vajmi kevéssé hasonlítanak.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon