Skip to main content

10/XII. Meneküljön, ki merre lát?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Munkanélküliség


Amerikai szakértők és magyar miniszterek előszeretettel tanácsolják a munkanélkülieknek, hogy válság sújtotta vidékükről költözzenek az ország szerencsésebb részeibe. Inkább ennek ellenére, mint ezért, ilyesfajta átáramlás valóban megfigyelhető, sőt a vándorlás egyértelműen a magas munkanélküliségtől (s még mi minden mástól) sújtott régiók felől a legmagasabb foglalkoztatást nyújtó területek felé irányul.

A migráció tehát Magyarországon csökkenti a munkanélküliséget. A baj már megint a nagyságrendekkel van, a munkanélküliséget ugyanis százalékokban, a vándorlási egyenleget viszont csak ezrelékekben mérhetjük. S ez nem is véletlen. Valódi, kiterjedt bérlakásszektor hiányában, olyan körülmények között, amikor az otthonalapítás és olcsó megélhetés szinte elképzelhetetlen a rokonok, barátok segítsége nélkül, a költözéssel járó irtózatos adminisztrációs terhek és komoly költség mellett elképzelhetetlen, hogy a vándorlás olyan szerepet játsszon a munkanélküliség csökkentésében, mint amilyet Amerikában, ahol valóban emberek tömegei költöznek, különösebb teketória nélkül, egy ugyanolyan kisváros ugyanolyan utcájában álló ugyanolyan házba, ugyanúgy ismeretlen emberek közé – ezer mérfölddel arrébb.

A mi perspektívánk – Örkénytől tudjuk – szerényebb: a Joliot Curie (Királyhágó) térről a Joliot-Curie (Királyhágó) térre.

(Következik: Van-e minden rosszban valami jó, és mennyi?)








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon