Amerikai szakértők és magyar miniszterek előszeretettel tanácsolják a munkanélkülieknek, hogy válság sújtotta vidékükről költözzenek az ország szerencsésebb részeibe. Inkább ennek ellenére, mint ezért, ilyesfajta átáramlás valóban megfigyelhető, sőt a vándorlás egyértelműen a magas munkanélküliségtől (s még mi minden mástól) sújtott régiók felől a legmagasabb foglalkoztatást nyújtó területek felé irányul.
A migráció tehát Magyarországon csökkenti a munkanélküliséget. A baj már megint a nagyságrendekkel van, a munkanélküliséget ugyanis százalékokban, a vándorlási egyenleget viszont csak ezrelékekben mérhetjük. S ez nem is véletlen. Valódi, kiterjedt bérlakásszektor hiányában, olyan körülmények között, amikor az otthonalapítás és olcsó megélhetés szinte elképzelhetetlen a rokonok, barátok segítsége nélkül, a költözéssel járó irtózatos adminisztrációs terhek és komoly költség mellett elképzelhetetlen, hogy a vándorlás olyan szerepet játsszon a munkanélküliség csökkentésében, mint amilyet Amerikában, ahol valóban emberek tömegei költöznek, különösebb teketória nélkül, egy ugyanolyan kisváros ugyanolyan utcájában álló ugyanolyan házba, ugyanúgy ismeretlen emberek közé – ezer mérfölddel arrébb.
A mi perspektívánk – Örkénytől tudjuk – szerényebb: a Joliot Curie (Királyhágó) térről a Joliot-Curie (Királyhágó) térre.
(Következik: Van-e minden rosszban valami jó, és mennyi?)
- gazdaság [8]