Skip to main content

Beszélő hetilap, 37. szám, Évfolyam 4, Szám 36

(Várhegyi Éva) - Langmár Ferenc: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Tanuljunk Klaustól!

nwa [Nagy W. András]: Kormánybíróság / A Foucault-inga / Bős / Köszönet

Solt Ottilia: Dr. Antall felelőssége

Kőszeg Ferenc: Papírtigris-e a C változat?

Beszélő-beszélgetés Vargha Jánossal

: A Duna Kör

Áder János: Mókuskerék

Karátson Gábor: Víg Monika meghalt (1966–1992)

: A következő lépés

A Liberális Koalíció hétvégéje Szegeden

–solt: Én nyerő leszek!

Egy tsz-ből kilépő portréja, színes háttérrel

: Létminimum most

Révész Sándor: A letisztult eszement

Vedlik a Pesti Hírlap

– balogh –: Blokádsztori

–kl– [Kozák László]: Kifakult Csepel

Varga Andrea: A 22-es csapdája

Markos András: A hiány 22 milliárd

Kormányjelentés a tb-alapról

Köllő János: 10/XII. Meneküljön, ki merre lát?

Vajna János: „Hogy megóvjuk őket démonaiktól”

Jovo Paripovics: A nagy balkáni csisztka

Heiszler Vilmos: Egy 160 cm-en aluli,

de azért keresztény és nemzeti diktátor Ausztriából: Engelbert Dollfuss

Bori Erzsébet: Az az édes nyál a szánkban…

Ungváry Rudolffal beszélget Bori Erzsébet

Hajdu István: Lépcsők

Vigyázat, lépcső! És mégsem mozog a Föld…!

[Kisbali László]: Politika

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon