Skip to main content

Kormánybíróság / A Foucault-inga / Bős / Köszönet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Semmelweis Ignác munkássága egyszersmind a preventív orvoslás fontosságára is felhívja figyelmünket – jelentette ki augusztus közepén a magyar Semmelweis Társaság elnöke, dr. Antall József. Egy hetet sem kellett várni rá, hogy a nagy magyar orvos igazát az orvostörténész kálváriája példázza! Nem figyelte, vagy talán alábecsülte a csurkai kórság terjedését. Intézményeiben nem tette kötelezővé, a preventív, antiszeptikus megmerítkezést. Akármiféle alakok bejöhettek, akármit behozhattak, nem kellett megjárniuk a purgatóriumot. Most már, hogy itt a ragályos vész, nem marad más, mint hogy klórmeszes, formalinos lavórokban a saját kezeit mossa…

Kormánybíróság

Ilyen kézmosásnak tekintjük a kormány múlt heti nyilatkozatát. Durvul a hang, növekszik a hisztéria, jönnek előre a szélsőségek. Ha ez így megy tovább, annyit sem lehet learatni, amennyi még lábon áll a vetésből, a rendszerváltásból. Ezért viszont azokat terheli a fő felelősség, akik szándékosan félreértelmezik az alkotmányt, jogellenesen elfektetnek jogszerű beadványokat, mellétájékoztatnak és „kalandor-”(!?) magatartást tanúsítanak. Ők katalizálják a szélsőségeket. Nem engedik, hogy a dolgok nyugodtan, jogszerűen folydogáljanak, elrekesztik a medert, felduzzasztják az indulatokat, hogy azután az egész zuhatagot a kormány nyakába öntsék…

Az ellenzéki erre először azt mondhatná, hogy a kormány dolga a kormányzás, különös tekintettel a saját hibáinak kijavítására… Nem pedig, hogy magas ítélőszékből ítélkezzen.

Az idei március 15-e, az egész szétesett, nyomott és ostoba dülöngélés világosan jelezte, hogy kezdenek kimerülni a lelki tartalékaink.

Ilyenkor – feltételezem, csak mert nem ismerem a szabályt – az éber politikus megérzi a telítődést, a feltüremkedést, és sürgősen új étrenden kezdi törni a fejét. Nem így az Antall-kormány! Zavartalanul folytatta ugyanazt a médianyomakodást, ami nagyban felelős márciusi sivárságunkért, széthullásunkért, s amibe bizony már a közelítő zsidóverés előérzete is belevegyült…

Ez még akkor is politikai hibának számítana, ha egyébként erkölcsi emelkedettség és demokráciaféltés hatotta volna át a kormány lépéseit. Ha, mondjuk, azon lett volna, hogy mielőbb kijusson az új, demokratikus médiatörvény napvilágára. Ehelyett nyitva felejtett hátsó ajtókon keresztül, parlament- és paktumkerülő rejtekutakon, pártállami passzusokat lengetve próbált a cél közelébe jutni.

De ez már a múlt, hagyjuk is talán! A mostani kormánynyilatkozat, amennyiben visszautasítjuk a benne foglalt ítélőszéki ambíciókat, leginkább dr. Antall József keserves panaszait tartalmazza. Göncz Árpádot – talán mint régi barátot is – kárhoztatja. Nem hagyta kibontakozni, megingatta a tekintélyét, az ügyintéző képességébe vetett hitet. Ezért merhet most az arcátlan Koppány, Csurka István lázadozni! Adni kellett volna neki valamit, hogy békén maradjon… Most már nehéz, mert felmérgesedett, és mindent akar…

Az igaz barát azonban még akkor is velünk van, amikor nem tudjuk, hogy bajban vagyunk vagy leszünk. Sokszor csak utólag látjuk a kelepcét. Dr. Antall József a legjobb úton volt, hogy a most alakulgató, formálódgató magyar fasisztáknak kaparjon ki óvatlanul egy kiadós médiagesztenyét. Most aztán törhetné a fejét, miként szerzi vissza tőlük! Göncz Árpád megkímélte ettől a korszakos melléfogástól a Magyar Köztársaság miniszterelnökét…

A Foucault-inga

Az ember, különösen a nagy tudományú, olvasott, művelt ember olykor szívesen eljátszadozik a lehetőségekkel, megszemléli a dolgok visszáját, görbe tükröket állít a szomszéd ablaka elé, nem létező igazságokkal bolondozik… Csak aztán jól vigyázzon, mert jönnek ám, mint tejre a légy, az igazi bolondok, és minden komolyra fordul… Erről írta új regényét az elme csodáinak nagy búvára, Umberto Eco professzor.

S tényleg, az ördögbe is, ha egyszer meglendül az a bizonyos inga… Hogy példaképpen az ördögnél maradjunk! Amikor a túlhevült, szinte parázsló lakitelki mező közepén dr. Antall József meghirdette az új magyar Luciferek kiűzetését, a magunk szerény erejével még támogattuk is. Rendet kell már vinni ebbe az összevissza, logikátlan Brown-mozgásba, mert belepusztul a magyar demokrácia – biztattuk magunkat. Pedig volt itt mozgásrend és mozgásirány! Csak mi nem érzékeltük. Talán még az első exorcista, dr. Antall sem. Talán a második bajelhárító, Csurka István is inkább csak tapogatózik. Nyilvántartja a sátán alaktani ismérveit, de nem a tartózkodási helyét. New York, Jeruzsálem, Mérleg utca… bárhol megjelenhet. Ez óriási térség, elfér benne a fantázia műve, az allegória és metafora. Zacsek képviselő úr „Termeszek rágják a nemzetet” című, igen figyelemreméltó írásában (Magyar Fórum, szeptember 3.) eggyel tovább lép a konkrétumok felé. Soros György, hogy nyugodtabban rágjon, akár géppisztolyokat, golyószórókat is behozhat, felfegyverezheti az irodaházát építő dolgozókat. Ez egy pikáns példa – magyarázza Zacsek úr. Meddig tűrjük még, Tyukodi pajtás, hogy ez a zsidó itten gépfegyverrel gyötörje édes hazánkat?… Itt még nem tart az inga, de mindjárt ideér… Persze, ahogy elindul valami, úgy meg is állhat. Az első exorcista elkapja és megállítja a másodikat. Bizonyítandó, hogy nincs köze a további mozgásokhoz. A második elkapja a harmadikat, a harmadik a negyediket állítja, és így szépen elcsendesül, holtpontra ér az egész lengés… A klinikai szinthez közeledünk, uraim!

Bős

Pedig, ha valamikor, hát most kell összeszedni minden józan értelmet és ítélőerőt. Államközi és ökológiai merénylet készül ellenünk, amit azonban a lehető legalacsonyabb szinten, a fokozatosság elvét betartva szabad csak megválaszolnunk. A szerződést már visszamondtuk, háborúzni nem akarunk, a hágai bíróság felé megtesszük a lépéseket. Ha igaz, másfél hónap múlva áttöltik a Duna vizét. Kár most már kapkodni, ezzel romlanak a pozíciók. Eljön majd az idő, amikor – némi szelíd fojtogatás hatására – az elanyátlanodott kis Szlovákia maga kéri majd, hogy visszaadhassa ellopott Duna-vizünket. Persze, ha Meciar máris ezzel jönne Budapestre, akkor nem kell megbántani…

Köszönet

Miként a múlt heti számunkban ismertetett adatokból kiderül, igen sok kedves és tapintatos olvasónk nem árulta el, hogy nem olvassa szerényke rovatunkat. Mit mondjak erre? Köszönöm! Csak azt sajnálom, hogy más rovatok vezetőivel szemben nem voltak ennyire tapintatosak… Ezt külön is köszönöm, akarom mondani, sajnálom…
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon