[Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

Zacsek, a mintakép

Csurka amatőr a külpolitikában – állítólag ekként nyilatkozott szakértelméről nevezetes külügyminiszterünk. Azt nem tudjuk, hogy hozzátette-e magában: ha nektek elhatárolódás kell, hát tessék. Nagyjából úgy hat e kijelentés, mintha a leányrablót azért sújtaná a közmegvetés, mert gyakran téved a múlt idejű francia segédigék ragozásakor. Mégis, mire gondolhatott Jeszenszky? Az rendben van, hogy Csurka életteret emleget, a hiba csak az, hogy nélkülözi Joachim von Ribbentrop professzionalizmusát?

Ebből is látható, hogy milyen fura dolog az „elhatárolódás”. Akik még várják, abban tévednek, hogy feltételezik: az „elhatárolódás” nézetkülönbségek és eltérő szándékok bejelentésére szolgál. Aligha, hiszen bizonyos politikai körökben éppen a nézetazonosság kifejezésének eszköze: aki elhatárolódik, voltaképpen csak azt jelenti ki, hogy ő is azt mondaná és tenné, mint az, akitől éppen elhatárolódik, csak éppen neki nem áll módjában nyíltan kimondani véleményét. Az elhatárolódót így a mártíromság glóriája övezi. Sőt, a mondandó külön nyomatékot kaphat! Kik miatt kényszerülünk állandó elhatárolódásra? Naná, hogy „miattuk”! Tessék, nem megmondtam?

Ezért célszerűbb lenne, ha a demokrácia barátai nem elhatárolódást, hanem színvallást követelnének. Csak őszinte elismeréssel adózhatunk Zacsek Gyula képviselő úrnak, aki nem cifrázta a dolgokat, hanem tettekre váltotta a mester „gondolatait”, és rögtön a hegyibe hágott a zsidókérdésnek. Igaza van: fajvédők előre! Így legalább mindenki tudja, hol a krumpli, s hol vannak a termeszek. Tiszta sor. Persze lehet, hogy Zacsek piacfelügyelő csak e heti rejtvényünk szerzőjének (1883–1954) 1920-ban írott Antiszemita kiskátéját olvasta, amelyben ez áll: „Mi lenne Magyarország, ha zsidók nem lennének? – A Dunában és a Tiszában tejszínhabos tej folyna, s a Gellérthegy tetejéről méz és dzsem öntené el el az egész Alföldet. – Mi Magyarország most, hogy zsidók is laknak benne? – Tejjel-mézzel folyó Kánaán helyett csupán csak vízzel és hatósági burgonyával folyó Kánaán.” S aki még most sem érti az MDF-piacok eredetét, az magára vessen! Már persze ha az ideák, s nem a személyek származására kíváncsi.

Politika

„Egymással versenyzett az első számú és második számú vezéregyéniség. Melyik váljon vezéregyéniségből vezérré? Melyik legyen a nép akaratának egyetlen kifejezője? (…)

Első számú vezéregyéniség egyórás beszédet tartott a népgyűlésen, óriási sikere volt, tapsoltak neki, és éljenezték, de úgy, hogy az éljenzés robaja szétkergette a felhőket, melyek a teret elfödték. Másnap második számú vezéregyéniség tartott kétórás beszédet, óriási sikere volt, tapsoltak neki és éljenezték, de úgy, hogy az éljenzés robaja a szomszéd ország területére űzte a felhőket, s jég verte el a szomszédok vetését.

Első számú vezéregyéniség újra megjelent a szószéken. Friss volt és erőtől duzzadó, hangja úgy szárnyalt, mint mennyei harsonáé, utolsó mondatát, melyben az élet tartalmául és egyetlen céljául a harcot jelölte meg, már valósággal énekelte…

Egy nappal utána megint a második számú vezéregyéniség lépett a szónoki emelvényre, csinos volt és bájtól duzzadó, az egyszerű nép viseletében mutatta meg magát, fess volt, mozdulatai magukkal ragadták a közönséget, s mikor jobb kezének egy kecses fölfelé békésével azt mutatta, hogy »kötelet a nyakukra«, a tömeg félórán át őrjöngött a lelkesedéstől.

Így ment ez éveken át, első számú és második számú vezéregyéniség sehogyan sem bírt egymással. Végre első számú vezéregyéniségnek kitűnő ötlete támadt, mármint hogy a titkára adta neki az ötletet. Valamelyik napilap »Vegyes« rovatában kis közlemény jelent meg arról, hogy a rádiumbesugárzás bénítóan hat az agyra, s akinek koponyáját hosszabb ideig rádiumbesugárzásnak teszik ki, az meghülyül. Első számú vezéregyéniség megparancsolta pártja egyik legmegbízhatóbb tagjának, hogy szerezzen egy darabka rádiumot, s azt varrassa bele »annak a piszkos demagóg«-nak a kalapjába. A hűséges párttag teljesítette a parancsot.

Első számú vezéregyéniséget azonban elérte Isten büntetése. A büntetést megérdemelte, mert hibát követett el, rosszul számított. Mi történt ugyanis? Második számú vezéregyéniségen csakhamar mutatkozott a rádium hatása. Napról napra hülyült. Buzgón megjelent ugyan a népgyűléseken, mereven megállt a szószéken, arca mozdulatlan, szeme kifejezéstelen volt, de napról napra nagyobb butaságokat mondott. Néhány hét múlva már ott tartott, hogy csak lendítgette a karjait, s értelmetlen szavakat, hangokat hallatott. Legföljebb, ha ennyit lehetett felfogni a mondataiból: mindenki harca mindenki ellen, amint ezt már Goethe is megmondta Napóleonnak Irkutszkban! Meg aztán: üsd, vágd, nem apád! Avagy: csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Sőt, ezt a szöveget is elvétette, mert így mondta: csak a belét, hogy meg ne sántuljon!

S ez volt az Isten csapása első számú vezéregyéniségre. Mert második számú vezéregyéniség sikerei egykettőre felülmúlták az övét. A tömeg egy testtel, egy lélekkel állt mögéje, mire a hatalmat magához ragadta, s ő lett a vezér.”

???

• Ki beszél?