Nyomtatóbarát változat

Az idei év egyik legnagyobb áremelkedési hulláma vonult végig az augusztusi kánikula tikkasztó napjaiban. Az elmúlt hónapban bejelentett áremelkedéseknél fagyosabb hangulatot csak a januári és a márciusi árnövekedések tudtak elérni a maguk 46 százalékos, illetve 37 százalékos rátájukkal.

Augusztusban 3 százalékkal növekedtek a minimális megélhetés költségei, így egy négytagú család 41 426 Ft szabadon elkölthető jövedelemmel kell hogy rendelkezzen ahhoz, hogy szükségleteit a minimális szinten tudja kielégíteni.

Megbízhatónak mutatkozik a kormány, legalább inflációs prognózisait érdemes komolyan venni: annak ellenére, hogy lassuló inflációról beszéltünk az egész év során, a minimális megélhetés költségei az elmúlt nyolc hónap során 29,7 százalékkal növekedtek, míg a kormány – igaz, hogy nem a létminimum szintjén – 20-25 százalékos árnövekedést ígért. Ennek alsó szintje már az év kilencedik hónapjában, a harmadik negyedév végére szinte már biztosra vehető, hogy teljesül.

Az augusztusi áremelkedések tapasztalatunk szerint azért érintették mentálisan rendkívül kedvezőtlenül az elszegényedő rétegeket, mert alapvető – fogyasztáskorlátozással rendkívül nehezen kompenzálható – árucikkek sorozatát érintette e drágulási hullám. Gyakorlatilag most lehetett először találkozni a melegvíz-, és energiaár-emelések hatásaival. Ehhez járult a kenyér és péksütemények, gyógyszerek, a hús és húskészítmények áremelkedése, és a be nem jelentett cigarettaáremelés. Ehhez járul a gyermekes családok sajátos adója, mely a tanévkezdés rendkívüli kiadásaiból, valamint az évszakváltással együtt járó ruházkodási kiadásokból adódik, s hozza anyagilag lehetetlen helyzetbe az elszegényedő családokat.

Míg januárban a minimális megélhetés 8657 Ft-ból fedezhető volt, addig augusztusban 10357 Ft-ot ért el, vagyis egy családnak körülbelül 6800 Ft többletbevétellel sikerülhet csak a létminimum szintjén tartam magát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tanévkezdés gyerekenként minimálisan 500-600 Ft-jába került egy-egy ilyen családnak (amiből gyermekenként 280 Ft-ot, családonként 560 Ft-ot kíván kompenzálni az állam a családi pótlék tervezett 10 százalékos emelésével), közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük ellehetetlenülésük okát. Meg kell jegyeznünk, hogy tapasztalataink szerint a szülőket elsősorban nem a tanszerek és ruházkodási cikkek árának emelkedése érintette rendkívül súlyosan, hanem az idei tanévkezdet tudatosította bennük, hogy az ingyenes oktatás rendkívül könnyen megkérdőjelezhető, s hogy az alapszolgáltatások piacosítása a honi szociálpolitika fejlődésének várható iránya.

A fentiek ismeretében fokozatosan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségét állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1992. szeptember 7.



Újpesti Családsegítő Központ

• A létminimum alatt