– balogh –

Nyomtatóbarát változat

Egy mezei lakótelep életében ez persze nem jelentett volna nagy változást, hiszen egy mezei lakótelepre évente ha egy-két kamion betéved, az is csak ha eltéved. Az óbudai Folyamőr utca környékére azonban ez korántsem igaz: az utca egyik oldalán, a tízemeletes panelházak lakói főképp élni szeretnének, a másik oldalon viszont a rendszerváltás nyomán felvirágzott két gyárba, azaz a TÁRÉRT-be és a BUSZESZ-be százával érkeznek a kamionok. Az előbbi nem is gyár, csupán vámszabadterület, de igen forgalmas; a másik palackozóüzem: a szigorú környezetvédelmi előírások miatt a Nyugat-Európából kiszorult, eldobható pillepalackos üdítőket palackozzák itt, és innen szállítják őket az ország minden tájára. A kamion járta utcákat a környék lakói zárták le, miután elegük volt a megválaszolatlan beadványokból, a rezonanciától eltörött főnyomócsövekből, az elviselhetetlenül szennyezett levegőből, a köhögésből és az asztmából és a másfél éve nem csendesülő motorzajtól álmatlan éjszakából.

A megmozdulás előkészítésében két környezetvédő szervezet, a Városi Biciklizés Barátai és a Levegő Munkacsoport segített a lakóknak. A lakógyűlésen, amelyet a környezetvédők szerveztek, és ahol nagy szótöbbséggel megszavazták az útelzárást, senki sem tudta, hogy a „zöldtörténelem” feljegyzésre méltó eseménye van készülőben.

Bodrácska János, Budapest rendőrfőkapitánya, aki néhány nappal később oly előzékenyen fogadta hivatalában a skinheadeket, a közlekedés biztonsága védelmében betiltotta az akciót. A környezetvédők azonban nem hagyták annyiban a dolgot: a Városi Biciklizés Barátai a bírósághoz fordultak. S láss csodát, a Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése szerint a rendőrség tiltó határozata nem volt helytálló. Tévesnek bizonyult a kerület polgármesterének, Tarlós Istvánnak (SZDSZ) a blokád előestéjén több sajtóorgánumban megjelent nyilatkozata is. A polgármester arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a „demonstráció okafogyott, tehát elmarad”, ő ugyanis már intézkedett a kamionközlekedést megtiltó táblák kihelyezéséről.

Ilyen előzmények után a tiltakozás, köszöni, jól zajlott. Egy-két atrocitástól eltekintve kitűnő volt a hangulat, a lakók élvezték, hogy legalább egy napra saját kezükbe vehették ügyüket. Több neves közéleti személyiség látogatott a helyszínre, és a különösen hideg éjszaka ellenére a tiltakozók reggel hattól másnap reggel hatig kitartottak. Követeléseiket írásban is átadták a polgármesternek. Hogy mit értek el vele?

Céljukat egyelőre még nem. De feltettek egy „avas” kérdést van-e, lehet-e olyan helyi hatalmi érdek, amely többet nyom a latban a lakók egészségénél és nyugalmánál? Az önkormányzati törvény értelmében a kerület vagy település polgármesterének joga van korlátozni, esetleg felfüggeszteni a lakosság nagy részét hátrányosan érintő ipari üzem működését. Az önkormányzatnak Óbudán is el kell dönteni, hogy az emberekkel és az emberekért politizál-e, vagy a kerület anyagi érdekeire hivatkozva enged az ipari érdekek nyomásának. Az óbudai konfliktus fennáll, a polgármester önkényesen kihelyezett tiltó táblái csak ideiglenes és elégtelen megoldást jelentenek, így a Folyamőr utcában – ha Bodrácska úr is úgy akarja – újabb blokád lesz, ezúttal 48 órás. A lakók és a környezetvédők nem fogadják el a polgármester érvelését, miszerint „szem előtt kell tartani egy jó gazdasági mutatókkal rendelkező gyár érdekeit”. Elkeseredett, de elszánt nyilatkozatuk szerint a két gyár további üzemmenete nemcsak több általános érvényű törvénnyel ellentétes (így a Magyar Köztársaság alkotmányával, az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvénnyel, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény több rendelkezésével), de egy „konkrét” kormányrendelettel is (20/1991), amely megtiltja a kamionok várakozását közterületen. Csak hab a tortán, hogy a főváros rendezési terve is az óbudai ipari tevékenység mihamarabbi megszüntetését irányozza elő.

A lakók és a környezetvédők nyilatkozatának utolsó szakasza leszögezi: ellentétes a piacgazdaság elveivel, ha a gazdasági hatékonyság mérésénél nem veszik figyelembe az okozott járulékos károkat. Vajon meddig lesz ez a megállapítás Magyarországon túlságosan „alternatív” és túlságosan európai?

• Belföld