Skip to main content

Lehet-e konstruktív a kormánykoalíció?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Április 18-i számunkban Lehet-e konstruktív az ellenzék? címmel azt tettük szóvá, hiába készít az ellenzék a szakma kiválóságainak közreműködésével – konstruktív módon – komplett törvényjavaslatokat, ha az Országgyűlés kormánypárti többsége már azt is megakadályozza, hogy egyáltalán napirendre kerüljenek. Ez a sors érte április 13-án Szent-Iványi István és Szigethy István törvényjavaslatát, amellyel a két SZDSZ-es képviselő a nemzetközi szerződések és a hazai jog viszonyát kívánta szabályozni. Az indítványt 101 igen, 85 nem szavazattal, 37 tartózkodás mellett leszavazták. Akkor megkockáztattuk a feltételezést az igenek magas száma azt mutatja, számos kormánypárti képviselő kínosnak érzi, hogy a Ház egy javaslatnak a megvitatását is elutasítja.

Ezen a héten a szabad demokraták – néhány kisebb szövegmódosítással – új változatban újra beterjesztették a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslatot. Ezúttal a napirendre tűzéshez – ami persze még távolról sem jelenti azt, hogy az Országgyűlés a belátható jövőben tárgyalni kezdi az indítványt – mindössze tíz igenlő szavazat hiányzott az indítványt ezúttal 123 igen,113 nem szavazattal 21 tartózkodás mellett vetették el.

Összehasonlítottuk a két szavazás eredményét. A szavazási listák áttekintése azt igazolja, számos kormánypárti képviselő jelzi tartózkodással, hogy nem helyesli a vita megakadályozását. Ugyanakkor az is világos, a frakciófegyelem erősebb, mint a személyes meggyőződés kifejezésére való törekvés: az április 13-i szavazás 21 MDF-es tartózkodója közül április 27-én tízen nemmel szavaztak, s csak öten tartották fenn tartózkodásukat.

Az SZDSZ, a Fidesz és az MSZP mindkét alkalommal egységesen a napirendre tűzés mellett foglalt állást, így szavaztak a Torgyán-követő kisgazdák is, valamint – Dénes János kivételével – a függetlenek.

Az MDF-ből április 13-án egyedül Roszik Gábor szavazott igennel, április 27-én azonban már a nem gombot nyomta meg. Ezen a második szavazáson 5 MDF-es szavazott igennel (dr. Balás István, dr. Kelemen András államtitkár, dr. Tóth Albert József, Zsebők Lajos és dr. Zétényi Zsolt), a tartózkodók száma viszont 13-ra csökkent. Figyelemre méltó, hogy április 13-án a tartózkodom gombot nyomta meg az MDF egyik jogi kiválósága, dr. Kutrucz Katalin (aki aznap a többi javaslat napirendre tűzésének kérdésében sem szavazott nemmel), valamint dr. Salamon László, az alkotmányügyi bizottság elnöke. Fenntartotta tartózkodását április 27-én is többek között Szentágothai János professzor, valamint Jávor Károly.

A történelmi kisgazdák közül mások mellett Bejczy Sándor, Oláh Sándor, Vörös Vince foglalt állást a napirendre tűzés mellett. A KDNP-ből április 13-án négyen tartózkodtak, április 27-én ellenben ketten, méghozzá dr. Füzessy Tibor frakcióvezető és dr. Isépy Tamás, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára is a napirendre tűzés mellett voksolt.

Ha ez így folytatódik, lehetséges, hogy a Ház végül mégis napirendre tűzi az SZDSZ javaslatát. De persze azzal is számolni kell, ha a kormány nagyon nem akarja, hogy a szabad demokraták törvénytervezete előbb kerüljön a Ház asztalára, mint a saját hasonló tárgyú előterjesztése, az MDF-frakció vezetése majd tesz róla, hogy a képviselőcsoport szorosabbra zárja sorait.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon