Skip to main content

Könyv csillog a szemünkben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1991. január 28-án a Marx téri aluljáróban a könyv- és lapárusok pultjaik hűlt helyét találták. Feltételezhetően az éj leple alatt fújatta meg a VI. kerületi önkormányzat a rend korán kelő őreivel, miután megszabadították az árusító kocsikat láncaiktól. Így a nyilvánosság teljes kizárásával sikerült „őrizetbe venni” Márai Sándor, Petri György, Fejtő Ferenc, Huizinga, Sík Sándor, Georg Simmel, Henri Bergson, Oszip Mandelstam és még sok más írótársuk gyalogosforgalmat akadályozó műveit is, valamint olyan kulturális folyóiratokat, mint a 2000, Holmi, BUKSZ, Jelenkor, amelyek a főpolgármester által meghirdetett pornográf irodalom elleni hadjárat során áldozatul estek e jól szervezett akciónak.

Gratulálunk az immár legitim kerületi önkormányzatoknak, hogy megakadályozzák a fent említett szerzők „méltatlan” helyen való terjesztését, és a fővárosi önkormányzatnak megköszönjük, hogy alternatív megoldásként elküldte számunkra Budapest összes gombás, vizes, használhatatlan, eldugott pincéjének listáját, hogy ott folytassuk könyvterjesztő tevékenységünket.

Elismerésünket fejezzük ki a Közterület-felügyelet és a rendőrség munkatársainak, akik részrehajlás nélkül elvittek minden könyvespultot, csak a szegény Magyar Postát vették semmibe, így az tovább folytathatja árusító tevékenységét engedély nélkül. Osztozunk a posta fájdalmában, hogy hatósági segédlettel elvesztette a konkurenciát. A piacgazdaság jelszavát zászlajára tűző és vállalkozásbarát önkormányzatok így taszítják újból a monopolhelyzet önpusztító kockázatába Nagy Testvérünket az Állami Könyvterjesztő Vállalattal együtt.

Végül dicséret illeti a Főpolgármesteri Hivatalt taktikai érzékéért, mivel csak az érintettek „lefejezése” után mutatkozik hajlandónak a tárgyalásokra.

A helyzet tehát a következő: a főpolgármester pártolja a könyvárusokat (nyilatkozataiban), a kerületi önkormányzatok őrizetbe vetetik az aluljárókban található könyveskonténereket, a kis könyvterjesztők, kiadók és nyomdák pedig előbb-utóbb tönkremennek.

Ez a legrövidebb út Európába?

Budapest, 1991. január 28.

Katalizátor Iroda
Könyvkiadó és Könyvterjesztő Kft.

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon