Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

Már a 1970-es évek Csehszlovákiájában elkezdődött a Mohi (Mohovce) erőmű építésének előkészítése, aminek keretében magát Mohi falut mindenestül kitelepítették. Azóta is kisebb rejtély, miért pont ide, a csekély vízhozamú Garam mellé szánták a nagy vízigényű nyomottvizes rendszerű művet. Az építőmunka 1984-ben indult meg, és egyre lassuló ütemben 1992-ig folyt. Akkor azonban elfogyott a pénz.

Hitellesők

A szlovák elektromos művek részvénytársaság (Slovenská Elektárne – SE) a francia Électricité de France (EdF) és a német Bayernwerke AG-val, illetve a Preussen Elektra AG közművekkel közösen szimatolt hitel után. Egyrészt, hogy a munkákat befejezhessék, másrészt, hogy a hetvenes évekbeli szovjet biztonsági technológiát „feszesebb” nyugatival javíthassák fel.

A beruházók az 1,3 milliárd DM-ás forrásigényüket három helyről kívánták fedezni. 400 milliót kértek az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD), a maradékot – közel azonos arányban – az EUROTOM-tól (azaz az Európai Közösség atomenergia-szervezetét támogató Európai Beruházási Bank), valamint a német és francia exportfinanszírozó szervezetektől várják. A Preussen Elektra AG egy hónapja – környezetvédelmi okokra hivatkozva – kilépett a vállalkozásból, így az erőmű elesett 100 millió, eddig biztosnak ígérkező, DM-tól.

A beruházók a hiteleket az erőműben termelt villamos áram értékesítéséből származó bevételekből kívánják visszafizetni.

Misszió

Az EBRD eddig még sosem adott nukleáris létesítményre pénzt. Ezért feltételül szabta a hitelkérelmezőknek, hogy környezeti hatásvizsgálatot készítsenek lakosság bevonásával, az erőmű dokumentációjának nyilvánosságra hozása után tartsanak közmeghallgatást és a febr. 17-ig hozzájuk érkező kérdésekre adjanak választ. Az EBRD ezeken felül ragaszkodik ahhoz, hogy az atomerőmű befejezése kisebb költséggel járjon, mint bármely más villamosenergia-termelő megoldás, elégítse ki a nyugati biztonsági előírásokat, és a jelenleg Szlovákiában egyedüliként működő, veszélyesnek ítélt bohunicei nukleáris erőmű 4 reaktora közül kettőt Mohi beindulása után állítsanak le. Ezen kritériumok egyike sem volt korábban a szlovák hatóságok részéről a beruházás engedélyezésének feltétele.

A nyugati beruházók többször kijelentették, hogy Kelet-Európában missziós tevékenységet folytatnak, amelynek célja, hogy a fejlett nyugati nukleáris biztonságtechnológiát meghonosítva elkerülhetőek legyenek a csernobilihoz hasonlatos tragédiák. A zöldek viszont a Nyugat-Európában – a telítettség és ellenállás miatt – piacukat veszített atomlobbyk piackeresését látják törekvéseikben. Környezetvédő források szerint az EdF adóssága másfélszerese a magyar államénak.

Mohi vagy Bohunice

Szlovákiában már a korszerűtlen bohunicei erőmű sem a csernobili típusú grafitmoderátoros, reaktortartály nélküli, csöves blokkokból, hanem a biztonságosabb, nyomottvizes, vízhűtéses reaktorokból áll. Ennek ellenére két emberéletet is követelő üzemzavar (1976; 1977) előfordult már itt. Ausztria többször tiltakozott a kétséges biztonságú Bohunice V-1 ellen.

Az SE EBRD-nek tett ígérete, hogy 1999–2000-re Bohunice két reaktorát lezárják, sokakat kétségekkel tölt el. A Világ Atomenergia Ipari Hírügynökség 1994. jún. 13-án arról számolt be, hogy a Siemens 150 millió USD értékű megbízatást kapott a V-1 reaktor felújítására. És még annak a Moravcik-kabinetnek az idején, amely megerősítette Bohunice V-1 bezárásának szándékát, egy tervet hagytak jóvá az erőmű rekonstrukciójára. Korábban, 1993-ban Meciar kormányfő, mikor is felmerült a hitelhez jutás feltételeként a V-1 lezárása, kijelentette: ez szlovák belügy, bízzák hát rájuk, hogy hogyan döntenek.

Ugyanakkor a szlovák környezetvédők is nehezen mozdultak. Az 1991. júniusában Celakovicében tartott energiakonferencián még főleg a szénerőművek széndioxid-kibocsátásán sopánkodtak, az atomerőművek veszélyeiről szót sem ejtettek.

Szlovákiában 1990 és 1993 között 18,5%-kal csökkent a villamosenergia-felhasználás. Igaz, 1994-ben 2,4%-os emelkedés következett. Ennek ellenére szakértők szerint 2005-re várható az 1991-es szint elérése. Az akkori igényeket a jelenlegi villamosenergia-kapacitás is kielégíti, sőt jobb energiahatékonysággal fölösleges és veszélyes üzemektől (így például Bobunkétól) Mohi megépítése nélkül is meg lehet szabadulni – állítják most a környezetvédők.

Ausztria, az érzelmek birodalma

Az építkezést övező síri csend ellenére Ausztriában széles társadalmi mozgalom bontakozott ki Mohi ellen. A zwentendorfi nukleáris létesítmény ügyében kiírt népszavazás, mely sikert hozott az atomenergia-elleneseknek, az osztrák politikusok számára világossá tette: hiba lenne ár ellen úszniuk, jobb azt meglovagolni. Ráadásul, ebben az esetben semmiféle érdekeltségük nem volt, nem úgy, mint Bős–Nagymarosnál. Ez magyarázhatja, hogy pártállástól függetlenül a Mohi-ellenes tiltakozás élére álltak. Az osztrák kormány igen jól taktikázott, minden igyekezete arra irányult ugyanis, hogy a nagyberuházás lázában égő SE és a szlovák kormány lesre fusson. Olyan feltételeket szabott a január 23–24-i bécsi közmeghallgatásra, amit azok – szűkagyúságból – nem fogadtak el. Így nem teljesült az EBRD által szabott egyik kritérium.

Az osztrákok ezek után, az EBRD-n belüli 2,28%-kal élve, a hitel ellen szavaznak. (Mint hírlik, az 57 tagországot tömörítő bank legnagyobb részvényese, a 10%-os Egyesült Államok is erre készül.) Sőt a sógorok a számukra kedvezőtlen döntés esetén a bankból való kilépést is fontolgatják. Alain Pilloux, az EBRD-beli beruházási témafelelős szerint „Bécs félremagyarázza az ügyet, s a kérdés átkerült az érzelmek birodalmába.” (Financial Times, febr. 11.)

Csereüzlet

Eközben a Horn-kormány Meciar kormányfő budapesti látogatásával és az alapszerződés előkészítésével volt elfoglalva. Olyannyira, hogy a kormánynál, jelesül a külügynél és a környezetvédelemnél a közmeghallgatás ügyében protestáló zöld szervezeteket csendesítették a helyzetre való tekintettel, cserébe megígérve, hogy mihelyst Meciar újra Pozsonyban lesz, mindenképp megszervezik a közmeghallgatást. Így nem volt tüntetés a kormányfői találkozó alatt, és lett lakossági fórum most a hétvégén.

Ha a magyar kormány eltökélte, hogy mindent megtesz Mohi beindítása ellen, igen ügyetlenül lépett. Állítólag az osztrák kormány egy tanácsadót küldött Baja miniszterhez ismertetni az osztrák taktikát, hogyan lehet megfúrni a beruházók hibájából a közmeghallgatást. A talpig úriember státusférfiú ezt azzal utasította el, hogy a lakossági fórum és az azt övező tüntetés jól demonstrálja majd elszántságunkat. Ehhez képest a 200 fős demonstráló tömeg az EBRD eddig hezitáló bankárjait is arról győzheti meg, nincs tömeges ellenállás Mohival szemben. Lehet persze, hogy a bécsi fiaskón okulva a beruházóknál is győzött a józan ész. Érdemes elviselni négy kellemetlen órát a beruházás sikeréért.

Egyes megfigyelők szerint a magyar kormány hajlékonyságát az is magyarázhatja: elképzelhető, hogy újramelegítik Paks kibővítésének tervét, vagy akár egy új erőművet is fel kívánnak húzni.

Bokrétamozgalom

Lehet persze az is, hogy a Horn-kormány szándékosan tett szívességet Meciarnak. Ennek motívuma a régóta vágyott szlovák–magyar alapszerződés lehet. Jellemző módon a Horn–Meciar-csúcsot követően kiadott emlékeztetőben egy szó sem esett Mohiról, és a magyar miniszterelnök a találkozót lezáró sajtótájékoztatón az atomerőművel kapcsolatos véleményét firtató kérdés mellett elegánsan elsiklott. E változatra utal a maga kissé képzavaros és ellenszenves módján Palugyai István is (Népszabadság, febr. 13.):

A vízlépcső keltette hullámokon amúgy is nehezen evickélő kormányon azonban a tiltakozást számon kérni kár lenne. A kétséges kimenetelű bősi front mellett ráadásul egy újabbat nyitni, különösen olyankor, amikor a „nehézfegyverekkel” támadó osztrákok mellett a hazai lándzsák amúgy is csak a magyarellenes érzelmeket szítanák fel, legalábbis nem növelné Bősnél a jórészt bizalmi harc esélyeit. (Kiem. Z. Zs.)

A hétvége slusszpoénjaként jött a hír, az oroszok 150 millió dollárt szánnak Mohira (50 hitel, 70 berendezés, 30 fűtőelem). A nagy játékos, Meciar korábbi szavai, miszerint, ha kell, az oroszokkal fejezi be a művet, vasárnap – úgy tűnt – igazolást nyertek. Hétfőn azonban Csernomirgyin, orosz kormányfő már csak egy szándéknyilatkozatot írt alá.

Baja Ferenc ennek ellenére a parlamentben megerősítette, ma az erőmű készültségi fokát és a szlovák eltökéltséget tekintve már nem az a kérdés, hogy az EBRD-ben Mohi ellen szavazunk-e a 0,79%-os részesedésünkkel, hanem az ellentétes érdekek megfogalmazása mellett ne mérgesítsük tovább a viszonyt olyanná, hogy végül az erőműről már ne is legyen hajlandó tárgyalni a két fél.

A talányosan visszafogott nyilatkozat azt sejteti, hogy a sikerágazat, a külügy menedzselte alapszerződés díszes kalpagjára Bős és a fenékküszöb mellé felkerül áldozati bokrétaként Mohi is. A Horn-kormány alakulása óta oly nagyon akart, mégis nehezen összenemezelődő fejfedőt eggyel több ok lesz ezentúl tökfödőnek nevezni.

• Belföld