Skip to main content

Zádori Zsolt

Zádori Zsolt: „Drámai erejű a hümmögése”

2016. március 15.

Juhász Pállal beszélget Zádori Zsolt
Mikor találkoztál vele először?
 

Nem jót kérdezel. Méltatlan, de nem tudom pontosan felidézni. Igaz, ha arról érdeklődnél, hol és mikor ismertem meg a feleségem, akkor is bizonytalan lennék. Feltehetően már az egyetemen, a bölcsészkaron találkoztam Gáborral, de arra nem emlékszem. Fenéket… Közben eszembe jutott, hogy közös általánosba is jártunk, de annyi iskolába jártam, hogy az azokkal kapcsolatos emlékeim már végképp elmosódtak. Az „igazi találkozásunk” a hetvenes évek közepén lehetett, legalábbis úgy rémlik. Én akkor olyan körben mozogtam, amely a kötelességtudó technokratáké volt, és engem az izgatott, hogyan lehet az agrárvilágot megújítani. 

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Zádori Zsolt: A gólyák elrepültek


Van egy állatmese, amelynek számos európai mutációja született meg. A mohó gólya ennek a francia változata. A gólya a folyó mellett élt, ahol hemzsegtek a siklók, így aztán gond nélkül élhetett volna élete végéig, de ő többre vágyott. Elköltözött hát a mocsárba, ahol meg béka volt bőviben. De ez sem volt neki elég, következett a tó, ahol sikló meg béka is volt elegendő, de a csőre az egyetlen, tóban megbúvó öreg rákra is fájt. Megpróbálta bekapni, erre a rák lecsípte a csőrét. Mire a pórul járt eszterág szégyenében elbujdosott.

Zádori Zsolt: Helyre, tétre, befutóra


„Nincs régibb, mint a tegnapi újság. A tegnapi újságra pucolják a krumplit.” Ezek és ehhez hasonló bölcselmek jutnak eszembe most, amikor arra készülök, hogy annak a választásnak az esélyeivel és hatásaival foglalkozzak, amelyről már (most, amikor az olvasó olvassa) mindenki sokkal többet és pontosabbat tud, mint én, amikor a cikkemet írom. Ezennel tehát megpróbálom prognosztizálni a tegnapi időjárást. Ennyit elöljáróban magam mentségére.

A választók megkegyelmeznek

A választással persze a Beszélőnek is foglalkozni illik.




Zádori Zsolt: Mennyi babér kell egy ananászhoz?

Réz Pállal a XX. századi magyar irodalom megélhetési problémáiról Zádori Zsolt beszélget
Epizódok a pénzkérés történetéből


Úgy tapasztalom, a közönség még mindig hajlamos meglepődni azon, hogy a magyar író, költő is pénzből él, és nem méltóztatik diszkréten eltitkolni pénzéhségét, vagy nagy művekkel a háta mögött csöndben felfordulni. Lengyel Géza, a Nyugat kiváló kritikusa ezt a tévhitet nevezi babér-elméletnek. „A művész marokszám kap hódolatot, előlegezett elismerést, bókot, babért, de keserű anyagi ügyein mosolyognak, elhitetik vele, hogy a művészet hitvány anyagi érdekeknek tökéletesen fölötte áll.

Zádori Zsolt: Felhő-kakukkfészekben


„A Magyar Köztársaság nevében” áll a tetején, a végén meg a tanács tagjainak, bíróknak, ülnököknek az aláírása. Közte meg a rendelkező rész és az indoklás. Nyilván rájöttek, a bírósági ítéletről beszélek. Bár mintha mostanában többen is úgy gondolnák, hogy a bíróság nevében a köztársaságnak kellene eljárni.

Az igazságszolgáltatás körül kialakult botrányok számos lehetőséget kínálnak a publicistának arra, hogy rögeszméit papírra vesse. Vegyük például Lomnici Zoltán Felhívás a jogállamiság védelmében címmel megjelent közméltóságos levelét.


Zádori Zsolt: Az alapötlettől az Alapprogramig


„Figyelembe véve azt, hogy:

– a művészet szabad, és ott politikai, ideológiai irányításnak, beleszólásnak helye nincs,

– a művészetek, a kultúra fejlődése közügy, és ennek szolgálatában a mecénás állam szerepe semmi mással nem helyettesíthető,

– az állami mecenatúrának tükröznie kell a társadalom sokszínű értékvilágát, s a kultúrák sokféleségét,

– a finanszírozási döntésekben radikálisan növelni kell a testületi nyilvánosságot,

– a kultúra finanszírozásában mást jelent az állami tulajdonban lévő kulturális intézmények (színházak, múzeumok, köny










Neményi László, Zádori Zsolt: „Mi tudjuk, hogy kik a választóink”

Gyurovszky Lászlóval, Szlovákia régiófejlesztési és építésügyi miniszterével Neményi László és Zádori Zsolt beszélget


Hűséges olvasóink Téged mint a néhai hetilap Beszélő csehszlovákiai, majd szlovákiai tudósítóját ismerhettek meg. Aztán tavaly a szlovák kormány miniszterévé neveztek ki. Nyilván nem azért, mert tudósítottál bennünket. De hogy is lettél újságíróból politikus?

Véletlenül, úgyhogy ma sem érzem magamat igazán profi politikusnak. Hogy tovább növeljem a ködöt: eredeti foglalkozásom villamosmérnök. De nincs ebben semmi rendkívüli, a rendszerváltás időszakában többen sodródtunk bele kívülről a politikába.


Neményi László, Zádori Zsolt:


A „lefejező csapás” után


Az Irak elleni háború ellenzőinek katasztrófajóslatai nem váltak valóra. Irakból nem lett Vietnám, Bagdadból nem lett Sztálingrád, nem lett „kollaterális veszteség” több százezer iraki civil, az iraki olajmezők nem égnek, a Közel-Kelet nem robbant fel, a terrorizmus nem eszkalálódott.

Neményi László, Zádori Zsolt: „Áldjuk a Jóistent, hogy nekünk adott tanút”

Radnóti Sándorral és Szörényi Lászlóval Neményi László és Zádori Zsolt beszélget


Nem tudom, milyen egy Nobel-díj fogadtatásának az eszményi vagy adekvát módja. De az azért nyilvánvaló, hogy Kertész Imre Nobel-díjának fogadtatását nem lehet normálisnak tekinteni. Engem megdöbbentett, milyen hihetetlen mértékben tetten érhető volt Kertész Imre kitüntetésének sajtótálalásában a politikai-kulturális megosztottság. Az első huszonnégy órában még lehetett bízni benne, hogy ez nem lesz így.

Neményi László, Zádori Zsolt: „Nem találják a kijáratot”

Hann Endrével, a Medián igazgatójával Neményi László és Zádori Zsolt beszélget


Hogyan lettél közvélemény-kutató?

Egy nagyon érdekes véletlennek köszönhető, ami persze biztosan nem az. Sok minden az életemben véletlennek látszott, és aztán később valahogy értelmet nyert. Már a gimnáziumban készítettem játékból kérdőíveket, Nádasdy Ádámmal meg többek között abban is versenyeztünk, hogy ki tud ügyesebb grafikonokat gyártani a luxemburgi rádió slágerlistájából. De soha nem akartam közvélemény-kutató lenni, ez abban az időben nem is létezett, mint életpálya.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon